Kínai Kóstoló: Gulyásleves pálcikával

A balhé után pénteken találkoztam újra a társasággal Laoyou bárjában. Megtárgyaltuk a történteket, majd éjjel 2 körül átmentünk egy étteremhez enni. Kérték, hogy dagikkal ne kommunikáljak semmiképpen. Evés közben XiaQiu felelevenítette, hogy megígértem neki egy magyaros kaját. Vasárnap beváltom-e az ígéretem? Gondolkodtam, miért is ne? Rendben. Jöhetnek- mások is? Persze, simán. Mindenki, aki most itt ül? Körbenéztem. Legyen, jöjjenek. Tudok-e egyáltalán főzni? Hehe. Ezt vehetném sértésnek is, persze, hogy tudok. Ezután jött Abu a kérdéseivel. Van-e olyan lábasom, fakanalam, késem, amit még nem használtam disznófőzéshez? Mivelhogy muszlimok nem ehetnek olyan ételt, ami már szennyezett eszközökkel készült. Töprengenem kellett, de eszembe jutott, hogy egy nagy lábosba még csak egyszer készült halászlé, kés és fakanál is van szűz még, így ők is jöhetnek lakmározni. Eredetileg szombatra terveztem a bevásárlást, de nem jutottam el a boltig, így reggel indultam útnak beszerezni a szükséges alapanyagokat. Kicsit hosszabbra nyúlt a tervezettnél, így kb. fél 11-kor kezdtem csak hozzá a hús felkockázásához. Közben telefonált XiaQiu, hogy Lvkai hívta, hogy mondja meg nekem, hogy főzős bulit szervez és menjünk. Pont jókor tudja ő is időzíteni, már nem fújhattam le az összejövetelt, így XiaoQiu azt hazudta neki, hogy mivel jövő héten hazautazok, így most dolgozok, hogy mindent elintézzek addigra. Fél 1-kor befutottak az első vendégek, hoztak egy kis kínai kaját, nem bíztak benne, hogy 1 menüvel jól fognak lakni. Hoztak hangfalakat a laptophoz, szólt a zene, a leves főtt, én meg szóltam Abunak, hogy vigyen el a boltba friss bagettet venni. Még ketten csatlakoztak hozzánk. Nem csak kenyeret vettünk, úgy látszik nagyon nem bíztak a főzőtudományomban, mert még ott is beszereztek főtt húsokat, savanyúságot, meg mindenféle kaját. Hazaérve megkóstoltam a levest, még mindig kemény volt kicsit a hús, XiaoQiu ott forgolódott a konyhában, hogy már nagyon éhes. Eljött a csipetke készítés ideje, nézték, hogy gyúrom a tésztát é veregették a vállam milyen jó szakács vagyok, de mikor lesz már kész?! Újabb vendégek futottak be. Gyorsan tálaltunk, végre elkészült a leves. Mindenki jóízűen kanalazta, már akinek jutott kanál. Akinek nem, az pálcikával ette a gulyáslevest. Ők voltak előnyösebb helyzetben, mert így tudtak csipegetni közben a többi a kínai kajából is. Yashia-nak ízlett a legjobban, a szülővárosában főznek hasonlóan és már hiányzott neki ez a fajta étel. Laoyou egy igen gonosz csípős paprikát rágcsált hozzá, ömlött róla a víz. Amúgy is meleg volt a lakásban, sokan voltunk. Már majdnem végeztünk, amikor befutott 1 szem női vendégem, QiuQiu. Ő is bevállalt egy paprikát, de a felénél letette, neki már az túl durva volt. Kaja után kicsit még hülyültünk, dumáltunk, zenéket hallgattunk, majd Abu felvetette, hogy menjünk billiárdozni. Én tiltakoztam, hogy azt nem tudok, inkább ping-pongozzunk. Kiröhögtek, hogy én akarok velük, a kínaiakkal? Felkerekedtünk és elmentünk a közelben lévő sportcsarnokba. Kisgyerekeknek éppen Kung-Fu vizsgájuk volt, megnéztünk 2 gyakorlatot, amíg Laoyou kölcsönzött ütőket, meg vettek vizet. A pinyóteremben ugyan ment a légkondi, de rettenetes meleg volt. Sorra próbálkoztak velem, de miután a szervámimat se bírtál vissza adni, hamar elvettem a kedvüket, inkább kint beszélgettek. Az egyik asztalnál 2 nagyon profi játékos nyomult. Egy idősebb és egy fiatalabb. Az utóbbi is nagyon ügyes volt, de az előbbi uralta a játékot. A többiek megfűzték, hogy hagy játszhassak vele, pedig én tiltakoztam bőszen. Eleve nem a saját ütőm volt, elég régen nem gyakoroltam és volt bennem 2 pálesz, meg 3 üveg sör. Kis bemelegítő pötyögés után jött a meccs. 11:2, 11:4 és nem a javamra. Az adogatásaival akárhogy próbálkoztam, nem bírtam visszaadni, vagy hálóba ment, vagy hosszú, ha meg esetleg jó lett, azt kegyetlenül kinyírta. Viszont neki nem okozott különösebb gondot az enyémek visszaadása. Kb. 5 meccs után kezdtem ráérezni a szervájára, akkorra lendültem játékba. Sikerült is 13:11-et és 11:9-et játszanom. Még mindig nem én nyertem, de a kezdetekhez képest nagyot javultam. Egy-egy jól sikerült szervafogadásom, vagy adogatásom után elismerően csettintett is. Végül megköszöntük a játékot és menetünk a bárba. Mivel rajtunk kívül még senki nem volt, így rá tudtak venni, hogy azt az 1-2 dalt amit tudok játsszam el. Előbb Abu szállt be, majd QiuQiu, majd a többiek is. Egész jó hangulat kerekedett, de hamar kifogytam az ötletekből, így átadtam a terepet nekik. És akkor jöjjenek a képek: