2 hete mikor a klubban jártunk az egyik falon, a wc előtt egy plakátra lettünk figyelmesek. A pekingi Reflector zenekar dec. 5-ei fellépését hirdette Yinchuanban. Belépő 50 jüan. Úgy gondoltam ez kihagyhatatlan számomra, láthatok élőben egy kínai punk zenekart.
Délután már izgatottan vártam mikor indulhatunk a buliba. Kollégám átküldte sms-ben a helyszín címét és mondta, hogy 8-ra érdemes odamenni. Fél 8-kor leintettünk egy taxit, mutattuk a címet neki, gondolkodott merre lehet, aztán elindult. Kicsit kanyarogtunk erre-arra, látszódott, hogy nincs teljesen képben. Végül kiértünk egy nagyobb kereszteződéshez, ahol a sarkon látható volt a Live Music felirat, előtte kisebb csoportosulás. Boldogan vigyorogtam a taxisra, kezébe nyomtam a pár jüan fuvardíjat és Csabival röhögcsélve a várakozók felé vettük az irányt. Vajon el tudunk vegyülni a „tömegben”? Természetesen minden szempár ránk tapadt, főleg, hogy nem sétáltunk tovább, hanem megálltunk. Elég hideg volt, a kapu csak nem akart kinyílni, már kezdtük szidni Dzsonit, hogy miért küldött ide ilyen korán minket. Egyre többen gyűltünk már össze, de még így is csekély létszám ahhoz képest, hogy egy pekingi zenekar lép fel. Próbáltunk ismerős arcokat keresni a klubból, de csak kíváncsiskodó szempárokat találtunk. No meg 1-2 érdekes öltözetű leányzót. Nem-nem punkok voltak, hanem combig érő csizmás, miniszoknyás, óriás műszempillás csajok. Már-már kezdtünk kételkedni, hogy biztos punk buli lesz-e. Álldogáltunk, nevetgéltünk, egyszer csak odajött egy fiatal szemüveges srác és kérdezte elég érthető angolsággal, hogy van-e már jegyünk. Mivel a válaszunk nemleges volt, így megmutatta a sajátját, hogy nézzük meg, olyan, mint egy személyi (ID), PUNK tagokká válunk.
Pár szót még váltottunk, aztán elköszönt, visszament a haverjaihoz. A sorban kiszúrtunk egy csajt, aki nem tűnt kínainak (göndör barna haj), mikor felénk fordult 100%-ig meggyőződhettünk, hogy nem az, valószínűleg orosz lehetett (nagy kampós orra volt). Időközben befutott pár ismerős a klubból (2 pincér srác, meg a haverjaik). Az egyik (hívjuk Cingárnak, mert a nevét sajnos még nem sikerült megjegyeznem) hátulról mögém lopakodott és eltakarta a szemem, hogy találjam ki kicsoda. Gondban voltam, mert sejtettem ki az, de mivel nevét nem tudtam, így csak vártam, hogy elengedjen. Mivel angolul nemigen tud, így kicsit nehézkesen, de megértettük vele, hogy nincs jegyünk, segítsen majd szerezni/venni. Végre kinyitották a kaput és elkezdtek beáramlani az emberek. Már majdnem minket is beszippantott a hely, mikor odalépett hozzánk oldalról Cingár és kihúzott a sorból: segít jegyet szerezni. Bement a jegyárusokhoz, mi meg oldalról néztük, ahogy fogy a sor és már csak páran vannak kint. Ekkor feltűnt ismét kezében 2 jeggyel. Csabi oda akarta adni neki az árát, de mondta, hogy nem kell, ingyen szerezte. Bent egy kellemes hely fogadott minket, no meg sok vizslató szempár. Reméltük, hogy a koncert alatt nem minket fognak nézni. Elég nagy szórakozóhely, de a színpad picurka és alacsony. Kivetítőn a zenekar klippjeiből és interjúkból láthattunk ízelítőt. Nem tűntek rossznak, kifejezetten Green Day utánérzés volt. Szinte már vártam mikor csendül fel a When I come Around. Ilyen helyeken soha nem érzem jól magam üres kézzel, így gyorsan mentünk gondoskodni róla, vettünk 1-1 üveg Harbin-t (kínai sör a foci VB-n is látható volt a reklámjuk). Pár százan lehettünk, kezdtek türelmetlenek lenni az emberek, így felvonták a vásznat és bevonult a zenekar. A szöveget nem értettük, de a zene fülbemászó volt, szinte mindegyik ismerősnek tűnt. Nem voltak rosszak, sőt! A közönség az első akkordoktól a végéig tombolt, kínai viszonylatban. Voltak pogózók, első sorban csápolók, folyamatos színpad mászás (stage diving). Néha kedvem lett volna csatlakozni, de féltettem a 40 kilós srácokat. Nagy örömömre 2 ska-punk dalt is nyomtak, 1-2 srác mókásan próbált ska táncot előadni, no ekkor már csak nagyon pici tartott vissza, hogy megmutassam nekik hogyan is kell azt. Az az egy ok, hogy így is a figyelem központjában voltunk, ha beállok táncolni akkor senki nem figyel a zenekarra. Nagyon zavarban lettem volna. Otthon csak egy lennék a tömegből, itt viszont kivételes. A lényeg: kihagytam a táncot, inkább kortyoltam egyet a sörből (sokadik üvegből). Az egyik dal közben az énekes érthetően szólalt meg: Where are you from (honnan jöttetek)? Csabival meglepődve néztünk egymásra, a közönség meg ránk. Hmm. Fenébe, nem sikerült elvegyülnünk feltűnés nélkül. Az énekes kérdésére a klubos ismerősök kórusban kínaiul (bocsi, csak fonetikusan tudom leírni): Sungjálííí (Magyarország)! Asszem elpirultunk, én legalábbis biztos, páran integettek, vigyorogtak, a zenekar meg nyomta tovább a bulit. Egy lírai dalnál a zenekar és a közönség nagyobb része leült és akusztikusban nyomták/énekelték végig. Időközben arra lettünk figyelmesek, hogy mellém állt egy bőrszerkós óriás-műszempillás csaj és gyakran mosolyog ránk. Visszavigyorogtunk, de inkább a koncerttel foglalkoztunk. A buli végén gondoltam egyet: dedikáltatom a plakátot amit még a bejövetelkor nyomtak a kezembe. A zenekar pakolgatott a színpadon, odasétáltam, nyújtom a plakátot. Odarohan egy rendező és elkezd kínaiul kiabálni valamit. Nem igazán értettem, így mondtam neki magyarul, hogy ne szórakozz én egy külföldi vagyok, nekem lehet dedikáltatni. A rendező beláthatta, hogy nem fogja megértetni magát velem, legyintett és elvette a plakátot és aláíratta a zenekartagokkal.
Ezután büszkén letelepedtünk egy asztalnál és néztük, hogy szép sor gyűlt össze arrébb: ott volt a hivatalos dedikáció. Feltűnt a korábbi óriás-műszempillás csaj és letelepedett az asztalunknál. Próbáltunk kommunikálni, de a legszebb mondata, amit össze tudott kaparni az az, hogy csak nagyon picit beszél angolul. Sebaj, mi még annyit se kínaiul. A sörivásban viszont profinak tűnt…no meg másban is, de arra nem voltunk kíváncsiak. Az első pillanattól kezdve töprengtem kire hasonlít azzal a puffadt kerek arcával, amit félig beárnyékolt a műszempillája, aztán egyszer csak beugrott: Miss Röfi a Muppet Show-ból! Amúgy kemény csajnak tűnt, bőrszerkó, rövid ujjú felső, így látható volt a tetkója a karján, piercing a szájban. Látszólag nem zavarta, hogy nem tudunk beszélgetni, aztán megjegyezte, hogy unatkozik. No de ha nem beszélsz angolul, akkor könyörgöm, miben reménykedsz? Jah, tudjuk, de arra meg mi nem vagyunk vevők Csabival. A koncert végeztével a buli ellaposodott, senki nem táncolt, csak beszélgetős asztalok voltak. Mivel másnap dolgozunk kellett, így felvetettük, hogy távozni kellene. Ebben csak megerősített minket, mikor a Miss Röfi a következő sörét foggal nyitotta fel. Felöltöztünk, kint leintettünk egy taxit, ami egy ideig egyenesen robogott, majd balra fordult a mi utcánkba. Kiderült, hogy nem is annyira bonyolult ide jutni, csak egy kanyar, ha megfelelő irányba indul el az ember. A zenekarról utólag kiderítettem, hogy 97-ben alakult a banda, jártak Amerikában és a Anti-Flag-gel is turnéztak anno. Bővebben itt olvashatnak róluk az angolul tudok:
1-2 daluk pedig megnézhető a kínai youtube-on:
