Legrissebb bejegyzések

Híradó:

Mivel elég anarchista módon irogatok (nem időrendben), így a kézenfekvő modul (Recent Post) nálam nem műkődik, a legfrissebb bejegyzések nem a legújabb események. Emiatt hoztam létre ezt a kis beköszönőt, ahova belinkelem a legutóbbi bejegyzéseim, itt láthatjátok frissült-e valamivel a blog.

Picasara felraktam egy videot Abuék koncertjéről amit Csabi vett fel, amíg én Sanyan nyaraltam:
Abuék koncertje (2011.02.09.) Hozzáadva: 2011.03.02.

Idősorrenben haladok most, így nem adok ide linkeket.

2011. június 27., hétfő

Xixia zenei verseny elődöntő

Pénteken Abuék a lelkemre kötötték, hogy vasárnap mindenképpen jelenjek meg a 801-es helynek nevezett koncerthelyszínen (ezen a telepen van a másik bár is, ahol volt a death metal, meg Lvkai zenekarának a koncertjei), mert a Xixia (helyi sör, a rendezvény főtámogatója) zenei verseny elődöntője lesz. Természetesen nem mondhattam nemet, így 8-ra odaértünk Dzsonival, merthogy őt is érdekelte, kezd belejönni a koncertezésbe. A zsűritagok közül kettőt ismertem látásból, az egyik Lvkai zenetanára volt, akivel egyszer a klubban találkoztam, együtt ittunk és folyamatosan Brahms - Magyar Táncok művének jellegzetes dallamát dúdolta miután kiderült, hogy magyar vagyok. A másik pedig a Commoners zenekar énekes-gitárosa, akivel már szintén ittam együtt a klubban, meg voltam nemrég a koncertjükön is. 6 zenekar lépett fel, mindegyik 2 dalt adhatott elő. Mindenféle stílus képviseltetve volt, de igazán egyedinek Abuékat mondanám, persze lehet ez az elfogultság miatt is van. A többi zenekar se volt tehetségtelen, vagy amatőr, de például aki Bon Jovit dolgoz fel, az nálam nem lehet nyerő. Volt teljes feketébe öltözött banda, női énekessel, kicsit Anathema-s hangzással, de nem voltak túl meggyőzőek számomra. Ugyanígy laposnak tűnt a cowboy kalapos akusztikus gitáros/énekes egyén is. Meglepetést egy zenekar okozott, akik meglepően Primus-hoz hasonló nótákat nyomtak. Szerintem rajtam kívül nem sok embernek jöhetett be, de a Les Claypoolhoz hasonló basszusfutamokra én elismerően csettintettem. 4-ként léptek fel Abuék (Abu, Yaxia, a pénteken már látott dobos) kiegészülve egy basszusgitárossal. Nagyon meggyőzőek voltak, hallhattam dob- és basszusgitár szólót is a latinos ritmusok mellé. Abu laza fehér ingben énekelt, hűtésként egy ventilátor volt ráirányítva, ami mintha tudta volna mikor kell meglengetnie a vállig érő haját. Ha tervezték se ehetett volna profibb hatás. A zsűrit is meggyőzték, a legmagasabb pontszámmal jutottak be a döntőbe. Gratuláltam nekik, majd elindultunk hazafele. Kint belefutottam a Primus utánzat zenekarba, kérdeztem  ismerik-e  a Primust (a válaszban biztos voltam), amire az énekes/basszusgitáros Les Claypool-t emlegette. Elismerően bólintottam és mondtam, hogy ő is úgy játszik. Megköszönte és hívott a koncertjükre, de mivel rohantak azt már soha nem tudom meg, hogy mikor és hol lesz. Még a zenekar nevét se tudom, így esélytelen.

2011. június 25., szombat

Kungfu étterem - Abuék

XiaoQiu-tól jött az üzenet, hogy este Abuék fellépnek egy bárban, ha van kedvem menjek. Megadta a címet, a taxiból kiszállva forgolódtam melyik lehet a bár, de nem láttam meg, így hívtam, hogy jöjjön ki és keressen meg. Egy kocsi lassított, kiköszönt belőle egy kínai, de nem ő, hanem Borisz. Hamarosan felbukkant Xiao is, Borisztól elköszöntünk, mi bementünk a bárba. Abuék a tulaj irodájában gyakoroltak egy énekes lánnyal. Ücsörögtünk egy ideig, majd miután befejezték a próbát, különváltunk és elmentünk vacsorázni. Xiao egy Kunfgu éttermet ajánlott a közelben. Mivel ilyenben még nem volt, kipróbáltunk. Régiesen berendezett helység, falon kardok és harcokat ábrázoló metszetek, rajzok. Első fogásként 1-1 húsgombócot kaptunk, kifejezetten hasonlított a hazaira, csak nem volt paradicsomszósz hozzá, illetve a rizst nem keverték össze a hússal, hanem a húst meghempergették benne és így főzték meg. Nagyon ízlett. Ezután jött a sült borda és egy kis zöldség. Ez is ízletes volt, sörrel öblögettük, amit lapos tányérból ittunk, mint régen a kínaiak az alkoholt. Miután mindent befaltunk, visszasétáltunk a bárba és elhelyezkedtünk a „színpad” előtti asztalnál. Hamarosan befutottak Abuék és a tulajjal kiegészülve (aki kongákon dobolt, de nem akárhogyan) belecsaptak a zenélésbe. Az átlag vendégeket nem nagyon kötötte le, ez nem olyan hely volt, mint Lvkai bárja. Túl elegáns, elszeparált helyek, csak kevés asztaltól lehetett látni a zenészeket. Mindegy, mi élveztük. Kb. fél órát játszhattak, mikor jött a szünet. Abu s Yaxia összepakolta a gitárját és elrobogtak egy másik helyre fellépni. Azt mondta Xiao, hogy még vissza fognak jönni és itt is játszanak majd, így mi maradtunk.  Befutott Xiao ex-csaja (zongoratanár, már férjnél van) a barátnőjével és 2 sráccal. Innentől kezdve a sörünket ők fizették. Abuék is visszaértek, ahogy azt mondták és belekezdtek a második etapba. Mikor végeztek csatlakoztak ők is az asztalunkhoz. Mivel 8-an voltunk, így az asztal 2 oldala 1-1 csapatot alkotott és elkezdtünk kockázni 1-1 ellen. Amelyik csapat végül kikapott, annak inni kellett. Volt mikor egyedül vertem meg az összes ellenfelem, ezután persze engem akartak mindenáron lenyomni. Sikerült is nekik, de akkor meg vagy a 2 lánynak, vagy Yaxia-nak volt szerencséje, így általában mi nyertünk. Éjfél után elindultunk haza, felmerült még a klub is, de senkinek nem volt komolyan kedve odamenni.

2011. június 22., szerda

Hosszúra nyúlt este

21-én, kedden érkeztem vissza Magyarországról, a két hetes szabadságról. Hétfőn este 8:30-kor a 2-es Unit is sikeresen befejezte a 168 órás folyamatos üzemelési tesztet. A visszatérésem, a sikeres teszt, valamint Csabi végleges hazautazása adta az apropót, hogy elmenjünk megünnepelni. Dzsonival maradtunk kettesben, így az egyik damplingos (töltött tészta) helyre mentünk, mivel onnan nincs messze a söröző, ahol helyben főzött barna csapolt sört mérnek. A sült dampling után átsétáltunk, mivel még elég korán volt, rajtunk kívül más nem is volt még a bárban. Alig érkezett ki a sörünk, mikor jött az üzenet XiaoQiu-tól (Robin), hogy Lvkai-ék megint zenélni fognak a messze lévő klubban. Nem sokat töprengtünk Dzsonival, megittuk a liter sörünket, fogtunk egy taxit és már robogtunk is oda. Csak pá ismerős volt, köztük a pár hete megismert angol tanár is (Lee). A zene szuper volt, miután vége lett kocsiba ült a társaság és átmentünk a klubba. Szerencsére itt is énekelt még Lvkai zenekarának az énekese, nagyon jó hangja van. Elég sok sört fogyasztottunk, a vendégek elszállingóztak, már csak páran maradtunk. Ekkor a gitár odakerült az asztalunkhoz, valahogy a kezembe.  Elkezdtem játszani a saját szerzeményem és nagy meglepetésemre az énekes srác bekapcsolódott és énekelt valamit rá. Szuper érzés volt az a pillanat. Utána még a telefonján mutatott egy angol dalszöveget, amit már duettben adtunk elő, bár fogalmam sincs mi volt az. Jót nevettünk, majd sörrel ünnepeltünk tovább. Mivel későre járt már (vagy koránra?), ideje volt haza indulni, mert másnap várt a meló. Azért megbeszéltük Dzsonival, hogy elég, ha 10-kor értem jön. Már kimentünk, mikor kérdezte, hogy fizettem-e. Nem, így visszafordultam, de Lvkai csak legyintett, hogy menjek. Lee volt olyan kedves és hazafuvarozott minket, előbb Dzsonit raktuk ki, majd rajtam volt a sor. A kapu előtt megálltunk és elkezdtünk beszélgetni. Az este volt egy csaj, aki odaült az asztalunkhoz és nem értette miért nem hajtottam rá. Mondtam neki, hogy családom van, nem érdekelt annyira a csaj, csak beszélgetni maximum. Ezen meglepődött, mert úgy tudta, hogy minden külföldi végigdugja a kínai csajokat. No, hát én egy ilyen kivétel vagyok. Nehezen hitte el, de úgy tűnt végül elfogadja az érveléseimet. Kezet fogtunk és mehettem aludni.

2011. június 3., péntek

Death metal koncert - klub - hazaút

Nem terveztem semmi különöset péntek estére, hiszen szombat délután repülök Pekingbe, majd vasárnap haza, nem akartam másnaposan, fáradtan útra kelni. Délután 6 körül már otthon is voltam, ekkor üzent Robin QQ-n (kínai skype), hogy este death metal koncert lesz, menjek, ha van kedvem. Hezitáltam, végül igent mondtam. Elvileg a koncert nem tart sokáig, utána, ha haza megyek, nem lehet bajom. Kínai death metal koncertre meg nem minden nap juthatok el. Igaz, 15-20 évvel ezelőtt jobban vonzott volna a zene, de még így is kuriózum. Mivel Kína legkeményebb dallamos death metal zenekaráról (Die from Sorrow) van szó, így azt hittem a szokásos helyen lesz a koncert (ahol a Reflector és a Miserable Faith is volt). Miután lejárt a mosás, kiteregettem és bevágódtam egy taxiba. Mikor a Live House-hoz értem, rácsörögtem Robinra. Elvileg már ott kellett legyenek YaFei-el. Ekkor derült ki, hogy rosszul gondoltam, mert a másik Live House-ban lesz a koncert. Ott ahol Lvkai bandája lépett fel múltkor. A fenébe, az a város másik vége! Ha ezt tudom, el se indulok. Most már mindegy, leintettem egy másik taxit, odaadtam a telefont neki és Robin elmagyarázta a sofőrnek hova kell vinnie. Nem sokan voltak a terasz részen, de bent se fogadott nagy tömeg. Leperkáltam 50 jüant a belépőért és letelepedtem Robinékhoz (YaFei és haverja volt ott, meg Robin exbarátnője). Robin először lehülyézett miért vettem jegyet, hiszen őket itt ismerik, ingyen bejöhettem volna. Rendben, de ezt én honnan tudjam? Miért nem jött ki akkor elém? Amúgy is a taxi is sokba került, úgy hogy ma este ő állja a sörömet! Befutott a zenekar, gyorsan felálltak és már kezdődött is a show. Kb. 40 ember lehetett, amiből 10-15 csápolt, hajat (már ha volt) rázott és pogózott. Köztük volt Robin, YaFei és haverja is, meg a rendezők. Én csak álldogáltam, de így is folyt rólam a víz, nagyon meleg volt. Mi lett volna, ha még tömeg is van? A zene elég profi volt, csak ahogy már azt korábban írtam, inkább nosztalgiázni volt jó, már nem fogott meg úgy, mint régebben. Becsülettel daráltak a srácok. Koncert után lenyomtuk maradék söreinket és távozni készültünk. Már kint voltam a terasz részen mikor megszólított valaki, hogy adjam meg neki az emailcímem. Kiderült, hogy az egyik tulaj/szervező. Mivel már „sokadszor” látott itt, gondolta megérdemlem, hogy ezután mindig értesítsenek, ha lesz valami koncert. Visszasétáltunk hát a bárpulthoz. Nem messze tőlünk a zenekar dedikálta kevés rajongójának a plakátokat. A pincér lány elég jól beszélt angolul, de azért inkább odahívtam Robint, hogy segítsen elmondani nekik, hogy most hazamegyek, majd 2 hét múlva leszek megint. Elkértem a QQ-azonosítójukat. Megadtam az emailcímem és telefonszámom, így tuti mindenről értesülök majd. Kaptam még 2 ingyen italra szóló kupont, aztán távoztunk. YaFei haverja nem sörözött, ő vállalta be a sofőr szerepét a klubig. No persze, hogy nem hazafelé vettem én se az irányt. A meleg miatt pár asztalt már kint is felállítottak, de mi bementünk köszönni az ismerősöknek. Ott találtuk Long-ot, feleségével, lányával, anyósával, sógornőjével. A lánya szülinapja volt. Gyorsan le is ültettek minket az asztalukhoz. Robin összevissza rohangált, így az exbarátnőjével váltottam pár szót. Kiderült, hogy a reptéren dolgozik. Igaz szombaton szabadnapos, de elkérte a nevem/járatszámot és elküldte a kollegájának, hogy ha túlsúlyom lenne ne problémázzanak és a vészkijárathoz adjanak jegyet (ott elfér a lábam kényelmesen). Nem igazán bíztam benne, hogy figyelembe fogják venni, de vesztenivalóm nem volt vele. Ezután nem sokkal távoztak is, Robin nagyon fáradt volt. Így ott maradtam tolmács nélkül. Sebaj, a sörözéshez nem kell tolmács. Ekkor nagy meglepetésemre Guixian sétált be. Nofene, mit keres Ő itt (Pekingben él)? Mindegy, ha már itt van, akkor igyunk! Vele lehet kicsit angolul is beszélni. Long amúgy is elkísérte távozó családját, így kiültem egy kinti asztalhoz Guixien-ékhez. Nem sokáig ülhettem ott, mert a szomszédos asztalhoz áthívtak, ahol a helyi gengszterek ücsörögtek. Nem mondhattam nemet, jobb nem újat húzni velük. Angolul persze nem tudnak, így YangZi lett segítségül hívva, de túl sok dolga nem volt. 4-en ültek az asztalnál, mindegyikükkel egymás után innom kellett. 1 pohár sört húzóra. Nem okozott problémát, ez tetszett nekik, elismerően bólogattak. A „főnök” (Wulin) mondta, hogy van pisztolya is (ekkor már Haoyaun váltotta YangZi-t tolmácsolásban). Meg is akarta mutatni, de Haoyuan rászólt, hogy ne. Így nem derült ki tényleg lapul valami a táskájában az asztal alatt, vagy csak blöffölt. Visszatért Long is, Guixian elkezdett bent énekelni/gitározni, így én is bevonultam. Ekkor már elég kevesen maradtak. Én se húztam sokáig az időt, elbúcsúztam és hazataxiztam.
Szombaton a sok sör miatt nem volt kedvem túl korán felkelni, pedig még a központba is be kellett mennem vásárolni. 11-re sikerült összeszedelőzködnöm. A vásárlást igen gyorsan megoldottam (goji bogyó, teák, stb.), vettem 2 gyrost elvitelre és irány haza. Mindent bepakoltam, megkajáltam és már érkezett is a sofőr értem. 16:30-kor indult a gép, 14:30-kor indultunk a reptérre. 3-ra meg is érkeztem. Odasétáltam a becsekkoláshoz. Egyik bőrönd felrak: 15 kg. Másik bőrönd 13kg. 20 kiló a limit. Fizetnem kellene, mit teszek? Hebegtem-habogtam, ekkor odajött egy másik ügyintéző, mondott valamit a csajnak, aki bólintott, majd angolul kérte, hogy egyesével rakjam fel megint a bőröndöket. Kedvesen mosolygott és már állította is ki a jegyet, amiről beszálláskor derült ki, hogy a vészkijárathoz szól, pedig nem kérdezett semmit. Hm. Köszi exbarátnő! Az útról sok emlék nincs, átaludtam. Pekingben az egyik magyar munkatárssal elmentünk a német étterembe, de ezúttal nem csülköt ettünk, csak marhahúslevest és Stroganoff ragut. Tervezve volt, hogy elmegyünk sörözni, de lemondtam, mert túl későn tudott volna indulni a 3. srác, nekem hajnal 4-kor viszont már kelni kellett. 4-re volt beállítva az ébresztő, de szint fél óránként felriadtam, hogy tuti elaludtam, pedig nem. 4-kor lenyomtam az ébresztőt, összeszedtem magam és lementem kijelentkezni. Segítettek taxit fogni (pontosabban felébresztették az arrébb várakozó taxist) és már suhantunk is a reptérre. Már lehetett becsekkolni, így én is sorba álltam. Felraktam a bőröndjeim és jött a hidegzuhany: túlsúly. Kipakolok, vagy fizetek? Kézipoggyászom nincs, így nem tudok hova kipakolni, így fizetek. 3500 jüan. Nyelni se igazán tudtam, de megkérdeztem kártyával lehet-e. Lehet. A francba. Fizettem. Ezután már különösebb esemény nélkül zajlott a beszállás és az út. Kicsit aludnom is sikerült, bár nem sokat. Bécsben majdnem 5 órát kellett várakoznom, ráadásul a csomagjaim elvileg transzferrel mennek tovább, így azokkal se kellett bajlódnom. Mivel túl korán érkeztem, még nem volt kiírva honnan indul majd a gép. Kerestem egy helyet, leültem és csatlakoztam az ingyenes wifi-re. Így szépen eltelt az idő. Szinte az utolsó percekig neteztem. Az út Pestig igen rövid, szinte a kv megivására sincs idő. Szerencsére mindkét bőröndöm megérkezett, így mehettem taxit foglalni és haza. Otthon Flóri rohant a kertben elém „Megjött az én apukám!” felkiáltással.