Legrissebb bejegyzések

Híradó:

Mivel elég anarchista módon irogatok (nem időrendben), így a kézenfekvő modul (Recent Post) nálam nem műkődik, a legfrissebb bejegyzések nem a legújabb események. Emiatt hoztam létre ezt a kis beköszönőt, ahova belinkelem a legutóbbi bejegyzéseim, itt láthatjátok frissült-e valamivel a blog.

Picasara felraktam egy videot Abuék koncertjéről amit Csabi vett fel, amíg én Sanyan nyaraltam:
Abuék koncertje (2011.02.09.) Hozzáadva: 2011.03.02.

Idősorrenben haladok most, így nem adok ide linkeket.

2011. május 15., vasárnap

Sörözés - Esküvő - Szülinap - Kirándulás

Sikerült ismét egy mozgalmas hétvégét összehozni. Pénteken már 9-kor a klubban találtam magam, csak a pincér srác volt még ott. Hamarosan befutott Liu Ying (hobbi bárénekes, tanár), aki elég szomorkás kedvében volt, sörözni akart. Kiváló partnerre talált bennem, kockapókereztünk és ittunk. Abu barátnője is megérkezett pár ismerősével, invitált többször is az asztalukhoz, de nem hagytam cserben a szomorkodó énekest. Időközben megtelt a hely, Haoyuan még nem futott be, így Abu barátnője és Ying is besegítettek a felszolgálásba. Így néha egyedül maradtam a bárpultnál, amit kihasznált egy fazon és mellém telepedett. Ismerősnek tűnt az arca, be is ugrott hamar, hogy miért: már egyszer lelkesen hozta nekem az italokat koccintani, de volt egy olyan érzésem, hogy buzi, ezért közöltem vele, hogy a nőket szeretem, főként a feleségem, így köszi szépen, de hagyjon békén. Akkor megértette és nem „zaklatott” többet.  Nos, azóta viszont kitartóan próbálkozik. Kedvesen mosolyog, de ezen az estén nekem nem volt kedvem jópofizni. Kerestem a menekülő utat, kétségbe esve néztem Ying felé, de ő éppen söröket vitt ki egy asztalhoz. Sör. Hoppá, bocsi, de nekem pisilnem kell. A wc foglalt, sebaj, akkor ki a sarokra. Szép kényelmesen végeztem, visszafele törtem a fejem mi legyen. Szerencsére utamba került Abu barátnője és jött a mentőötlet. Ránéztem és fejjel intettem a fazon felé, hogy nem akarok oda menni, szerencsére egyből kapcsolt, megragadta a kezemet és látványosan a másik sarokban lévő asztalukhoz vonszolt. Ott megkérdezte miért félek, mondtam neki, hogy szerintem buzi a fickó. Jót nevetett és ott hagyott az ismerőseivel sörözni. Miután láttam, hogy a bárpult ismét szabad, visszatelepedtem az egyedül iszogató Ying mellé. Ezután már nem törtért különösebb esemény, szép lassan távoztak a vendégek, majd mi is. Robin nem jött, mert még készült a másnapi esküvőre, ugyanis másodállásban esküvőszervező cégnél dolgozik (főállásban meg biológiai mérnök, ami nem tudom mit takar). Meghívott engem is, hogy lássak egy kínai ceremóniát.
Szombat: Reggel még gondolkodtam menjek-e, hiszen ő el lesz foglalva, én meg mit kezdjek ott egyedül? No meg 2-re értem haza, túl fittnek se éreztem magam. Végül mégis igent mondtam és bevágtam magam egy taxiba, mutatva a sofőrnek a címet ahova menni kell. Pont akkor értem a helyszínre, mikor az ifjú pár, így részesülhettem a hatalmas petárda és tűzijátékban. Köszönöm. Robin persze sehol, mert nagy dugóban elakadt (amúgy a főmunkahelyéről lépett le). Az ceremónia azzal kezdődött, hogy az apa elvezette a lányát a terem közepén lévő kis pavilonig, a másik oldalról (színpadról) érkezett a vőlegény, átvette a leányzót és immár együtt sétáltak vissza konfettiesőben az emelvényhez. Utána volt sok szöveg, gyűrűhúzás, háttal plüssmaci dobálás (férfiak is kapkodták), valamint meghajoltak és úgy fújták rájuk a szappanbuborékokat (talán minél több buborék száll a hátukra, annál szerencsésebbek lesznek?). A legvégén pedig mindenki mehetett fényképezkedni velük. Én kihagytam. Az viszont mókás volt, hogy a menyasszony és a vőlegény rokonsága kölcsönösen azt hitték, hogy a másik fél ismerőse lehetek (ezt Robin mesélte, mert őt kérdezgették). Amúgy Robin a zenét keverte. Miután elcsattant az utolsó vaku is, mindenki kivonult, Robinék összepakoltak és távoztunk (előtte felvette a fizetést a szervezésért). Beugrottunk egy kis kajáldába főtt tésztát enni, majd elbúcsúztunk, ment vissza dolgozni, én meg haza aludni. Megegyeztünk, hogy este találkozunk a klubban, mert végre ő is tud jönni. Így 9-kor már megint a törzshelyemen voltam. Elég csendesen indult az este, sörözgettünk. Egyszercsak befutott Long pár ismerőssel, akik ott voltak a báránysütésen. Az egyik lány (YinYinZhao) húgának volt a szülinapja. Szép lassan még többen csatlakoztak az ünneplőkhöz. Legtöbbjükre emlékeztem arcról, de név szerint senkire. Persze ők mind hangos „hello Thomas” köszöntéssel illettek. Eleinte nem csatlakoztam hozzájuk, viszont Robin zenélt nekik és sokat ivott. 11 körülre már olyan részeg volt, hogy alig állt a lábán. Befutott a buzi is a haverjaival, aki egy idő után letelepedett mellém a bárszékre. Mivel látta, hogy épp kifogyóban a söröm, így vett nekem egyet. Aztán még egyet. Mondta, hogy „I love you”, amit gyorsan korrigált „I like you”-ra. Rémülten szorosabbra húztam a záróizmaim és meghúztam az ingyensört. Szerencsére nem volt erőszakos, a második sör után távozott a haverjaival. Előbukkant Robin a szülinapos lánnyal (YinYiMin), aki kérte, hogy igyak vele. A sörömből még csak pár korty hiányzott, de követelte, hogy fenékig ürítsem. Tiltakoztam, de saját magam meglepetésére sikerült teljesítenem a kérését. Na, szép éjszakának nézek elébe. Ezután kézen fogott és odavitt az asztaltársasághoz, ahol folytatódott tovább az ivászat. Persze le akartak itatni, mint a báránysütéskor, de most észnél voltam és csak sört ittam, azt is kortyolva. Ebben segítségemre volt az ünnepelt is, sok sört öntöttem a poharába mikor a többiek nem figyeltek, így büszkén mutathattam, hogy én bizony már ezzel az üveggel is végeztem. YinYiMin közben teljesen belezúgott a gyűrűmbe, nem engedte el a jobb kezem. Beugrott, hogy egyszer már találkoztam vele, a nővére kérte kb. 1 hónapja, hogy beszéljek már vele, mert tud angolul, csak nagyon félénk. A sör jót tett neki. Elég értelmesen tudtunk dumálni. Ki volt akadva, hogy „már” 21 éves és még nincs férje. Nyugtattam, hogy még túl fiatal, ne aggódjon emiatt. A sörök fogytak, a hangulat fokozódott, mindenki részegen énekelt, zenélt. YinYiMin kérte, hogy játszak/énekeljek majd neki, hiszen a szülinapja van. Ezt a kérését többen is hallották, így volt mikor kórusban üvöltötték a körülöttem lévők, hogy Thomas-Thomas. Nem értem miért ilyen mazochisták, hisz nálam majdnem mindenki jobban énekel és/vagy gitározik. Így hagytam a többieket érvényesülni inkább. YinYinZhao kérte, hogy majd az ő szülinapján is vegyek részt. Hehe, úgy mondta mintha most meghívtak volna. Robin szomorúan közölte vele a tényt, hogy én bizony októberben már nem leszek itt. Erre mintha valami gyászhírt közöltek volna, olyan képet vágott. Milyen szemét vagyok, hogy a húga szülinapján itt vagyok, az övén meg nem. No, mondom, ha megveszed a repülőjegyemet, akkor eljövök. Elég részeg volt ahhoz, hogy rávágja: nem gond, megveszi (a pasijának rengeteg pénze van)! Egy újabb kínai ígéret, részegen. Ezzel már tele a zsákom. Miután minden részeg kitombolta magát a színpadon, beváltottam az ígéretem és felmentem gitározni, mikrofont látványosan eltolva magamtól. Elkezdtem a saját szerzeményem játszani, amire Haoyuan eléggé nem szomjas tesója kínai dalra fakadt (miután magáévá tette a mikrofont). Ezzel teljesen meglepett, ki is estem a ritmusból. No rendben, akkor legyen kínai dal. Haoyuantól tanult dal akkordjaiba kezdtem bele, aminek a szövegét már többen is ismerték és énekelték. Utána Iggy Pop: Passanger jött a repertoáromban, amire YaFei egy Miserable Faith szöveget próbált ráénekelni, de pár sor után rájött ez bizony nem az. Követelte a Nirvanat (the man who sold the world), de annak már csak első 2 akkordjára emlékeztem. Ezután bejeztem nagyszerű produkcióm, amit a részeg közönség nagy tapssal jutalmazott. Gitárt letéve visszaültem az ünnepelt mellé, aki nem győzött hálálkodni és dicsérni. Annyira elérzékenyült, hogy vállamra hajtotta a fejét és elaludt. Álmát enyhe hányinger zavarta meg, gyorsan el is távozott a wc-re, ahonnan csak soká került elő. Miután jól kihányta magát ismét elaludt a vállamra hajtott fejjel. Valahonnan a semmiből előkerült Jasa is, aki vigyorgott, mint a tejbetök, mikor meglátott. Lvkai-nak megágyaztak, már beszédképtelen állapotba került ő is. YinYiZhao is könnyített a gyomra tartalmán. Megelégedve néztem körül, egyedül én voltam szinte józan, meg meglepő módon Robin, aki 11-kor már készen volt, de azóta szépen magához tért. Haoyuan takarodót rendelt el. Long fizette a számlát, de mivel én korábban érkeztem, így volt külön nekem is, amit nem engedtem neki rendezni. 50 jüanról volt szó, nem nagy összeg, de teljesen kiakadt, hogy miért nem engedem neki. Végül beletörődött. Jasa ismét elvállalta a hazafuvarozásomat. 5 óra körül értem haza. Dzsoni mondta előző nap, ha nem kell bemenni vasárnap, akkor ők elmennének kirándulni Belső-Mongóliába, tartsak velük. Töprengtem mi legyen, mert 7:30-ra tervezték az indulást. Végül küldtem egy sms-t Dzsoninak, hogy próbáljon meg felkelteni 7-kor és gyorsan elaludtam.
Vasárnap: Az ébresztőórára riadtam, amelyet nem sokkal követett Dzsoni telefonja. Tudok menni velük? Hogyne! Gyorsan ettem egy kis mézes kenyeret, megittam kólám maradékát és mentem a kocsihoz. Irány Belső-Mongólia a 3 kínai kollegával. Az odaútra nem emlékszem, mert hamar elaludtam. Első célunk egy láma kolostor, templom (Guangzong Temple) elrejtve a hegyek között. Sajnos kisebb-nagyobb rekonstrukciókat végeztek, de látványnak így is szép volt a hegyekkel körbevett kis szerzetes telep.

Mongol település utánzat, némelyikük szállodaként funkcionált.
Sajnos a nap nem jó szögből sütött.
Háttérben a főtemplom és a látványromboló daru..
 A főtemplomban igazi lámák mormolták imájukat, miközben hívők álltak-hasaltak véget nem érő ciklusban. A tivornyázások után könnyítettem a lelkemen és az épület körüli imamalmokat szépen megpörgettem (a kollégákkal együtt). 

Pörögtek az imamalmok.
A templomhoz igyekezve az út szélén láttunk pár embert, akik valamit gyűjtögettek, de nem tudtunk rájönni, hogy eme kies tájon mi lehet az. Visszafele is ott találtuk még őket, így megálltunk. Mivel a terep tele volt kis fűcsomó szerű növényekkel és birkaszarral, így az utóbbira tippeltünk. Nem hagyott nyugodni minket a kérdés és Tao megkérdezte tőlük. Gombát gyűjtenek, meg is mutatták, fekete hajszálra emlékeztet.

A "haj-gomba" és gyűjtőik
Yinchuanból jöttek ide, mert arrafelé már kiírtották ezt a féle vegetációt. Nagyon drága és nehezen beszerezhető ez a fajta gomba. Nehéz a gyűjtése is, mert a szúrós, kis bokorszerű növények alatt bújik meg, kis villaszerű szerszámmal kaparják össze. Dzsoniék megalkudtak, 380 jüanért felvásárolták ami volt. Don rákérdezett a birkára is (legelt pár mellettük), annak 1000 jüan lett volna az ára, de nem vettünk. A 2 zsáknyi gombát bevágtuk a kocsi csomagtarjába és mentünk a közeli kisvárosba éttermet keresni. Nagyon sokat köröztünk, mire találtunk egy megfelelőt. Egy picurka kis étkezde, ahova magamtól biztos nem tértem volna be. 4-5 asztal és egy nő fogadott bent minket. Kiderült, hogy yinchuani, a férje szénbányászként dolgozik itt. Csirkét, marhát és töltött tésztát (dampling) rendeltünk. Evés közben kint feltámadt a szél, azt hittük homokvihar készülődik és lefújhatjuk a Moon Lake megtekintését a sivatagban. A nő megnyugtatott minket, hogy ez mindennapos kis szellőnek számít errefelé. Miután végeztünk a finom falatokkal, nekivágtunk az útnak. A tó ugyanis a Góbi (Tengeli) sivatagban helyezkedik el, több föld alatti forrás táplálja. Sok féle ásványi anyag és só van benne, nagyon egészséges. Az alakja pedig Kínára hasonlít, de mikor nincs elég víz, akkor a Holdra. Innen a neve is. Az úton figyelni kellett, a homok sok helyen rákúszott már az aszfaltra, a szél pedig erősen keresztbefújta a homokot.

Vándorol a sivatag.
Miután megérkeztünk és megvettük a jegyeket, a bejárattól egy elég hosszú dzsippes sivatagi túra várt ránk, ahol ráeszmélhettünk milyen kis apró teremtmények vagyunk, de milyen ügyesen át tudunk vágni a homokdűnék között. A tóhoz érkezve körbevezettek minket egy pallón, megmutatva milyen növények élnek ezen a tájon és mondták, hogy 20 éve még itt füves mező volt, amit elfoglalt a sivatag. Van szálloda is, sörözővel, de ebben az időszakban még nincsenek turisták.

Farkast formázó sivatagi fa maradvány.
Az élménypark a tó túloldalán van, ott lehet tevegelni, gokartozni, quadozni, meg fürödni, de a nagy szél miatt hajóval nem tudnak átvinni. Sebaj, erre jó a dzsip, szépen megkerültük a tavat. Fürödjünk? Jó lenne, de nem hoztunk fürdőruhát. Na és? Van alsógatya, abban fürdünk, majd ha végeztünk levesszük a wc-ben (páran még kóvályogtak rajzunk kívül a parton, így a nudizmust kizártuk). Az ötletet gyorsan tett követte és már merülhettünk is az egészséges, de baromi hideg vízben.

Én, Dzsoni és Don nem rettentünk meg a hideg víztől.
Jólesett az úszás, a maradék alkohol molekulákat is elégettem a szervezetemben. Úszás után szárítkozás, majd irány haza, aminek a nagy részét szintén átaludtam.

A sivatagban nem tartott sokáig a szárítkozás.
Arra ébredtem, hogy közel Yinchuanhoz megálltunk mézet venni útszéli árusoktól. Dzsoni kérdezett engem, hogy szerintem ezek tiszta mézek-e vagy, keverik valamivel? Megvontam a vállam, én tuti nem vennék tőlük. Ezt a kérdést feltehették a méhészeknek is, akik ezen nagyon megsértődtek és azonnal odarohantak a kaptárhoz egy nagy mézgyűjtő hordóval és frissen csapoltak nekünk mézet. Leszűrték és öntötték egyenesen a befőttesüvegekbe. Szilvi éppen rám csörgött, hogy ugyan már hol a csudában vagyok, hogy egész nap nem írtam neki semmit, de gyorsan beléfojtottam a szót, hogy szerinte hogy néz ki a méhpempő, mert arról hallottam, hogy egészséges és vennék azt is. Hamarosan meg is kaptam a választ, fehéres és a királynő tápláléka. Ez az információ elég is volt, a méhész a kezembe nyomott egy palackot, tele fehéres anyaggal. Fél kiló 150 jüanba (4500 Ft) került. Otthon állítólag tizede kerülne ennyibe. A fél kiló mézért pedig 30 jüant kellett leperkálnom (900 Ft). A sikeres üzlet után meg se álltunk hazáig.

2011. május 7., szombat

Báránysütés

Elég zsúfolt volt ez a hétvége. Pénteken egy koncerttel kezdődött, a tartomány egyik leghíresebb zenekara játszott, egyik korábbi bejegyzésemben látható az énekes. Eléggé a város szélén, az egyetemi övezetben léptek fel. Újdonsült barátom, Robin invitált meg. Nem sok ismerőssel találkoztam ott, de azok rendesen meglepődtek hogyan keveredtem oda. A koncert elég jó volt, de annyira nem, hogy szétpogózzam a kínaiakat. Tartottak egy pihenőt, utána egy új énekes jött fel és reggea-t játszottak. Utána ismét szünet, előkerült az ősénekes, és basszusgitáros is, így folytatódott a nosztalgiázás, örömzenélés. A koncert után éjfél körül átmentünk a klubba, ahol felbukkant egy nagydarab ember, akit Borisznak hívtak. Mily meglepő oroszul (és kínaiul) beszélt. Volt vele még egy pasi, meg 2 csaj. Kínai kollegám (Dzsoni) szerint az egyik csaj nem kínai, inkább koreai lehetett. Eléggé ittas állapotban voltak, amikor a nem kínai lány elkezdett táncolni minden férfi szem rá tapadt. Ez azért annyira nem tetszett Boroisznak, így haza zavarta a társaságát. Leült hozzám, Robinhoz, meg még 2 kínaihoz. Robinéktól megkaptam a feladatot, itassam le amennyire tudom az oroszt, hogy ő fizesse majd mindenki italát. ((Egyébként másnap megdícsértek, hogy sikeresen hajtottam végre a feladatomat, Borisz fizetett, mint a katonatiszt). Hmm. Azért ez szép feladat. Vodka szerencsére nem került elő, csak söröztünk. Az orosz előnnyel indult, már eléggé szétfolyósan beszélt. Elővettem sok éves rám kényszerített nyelvtanulásaim maradványát és bemutatkoztam neki: „Minyá závút Tamás Bálint. Hárásó”. Elég jól el voltunk, de elszaladt az idő, így ideje volt hazaindulnom, mert reggel 8-ra vissza kellett jönnöm, innen indultunk bárányt sütni a sivatagba. Robin szerint leszünk vagy 40-en. Ejjha. Abu zenésztársa (Jasa, nem tudom pontosan hogy kell leírni) motorral hazavitt, így nem kellett taxira vadásznom. Kb. 4 óra alvás után irány ismét a klub. Meglepően frissnek éreztem magam, de ott azért 2 doboz kólát magamévá tettem gyorsan. Lvkai még durmolt, így Robinnal kint ültünk le és beszélgettünk. Végül magához tért a „főnök” is és elindultunk a kis Suzukival. Előbb felvettük a kisfiát (elől utazott velem, az ölemben), majd némi ételt vettünk reggelire. Utána egy bolthoz értünk, aminek az emeletén gyülekeztek páran. Köztük Abu és a barátnője. Kiderült, hogy nem leszünk 40-en, csak kb. 15-en és nem birkát megyünk sütni, hanem horgászni. No sebaj, csak menjünk már. Felmarkoltuk a sámlikat és egyéb eszközöket, lecipeltük a kocsikhoz. A leggazdagabb srácnak Porsche Cayenne terepjáróra tellett. A másik egy böhöm nagy Toyota Pradoval tolatott oda, hogy legyen mibe a sok sört berámolni. Miután minden a helyére került, elindultunk a sivatagba, ami egy ideig azt az útvonalat jelentette, ahol minden nap járunk az erőműbe, de a Sárga folyó után letértünk az autópályáról. Valóban egy horgász tónál kötöttünk ki, mely a homokdűnék közt lapult meg. Az egyik kocsi platóján ott lapult ám egy bárány is, így mégse lett csalódás. Ha 40-en nem is, de 20-an voltunk. Innentől beszéljenek a képek:

Szemétszedéssel kezdődött a tereprendezés.
Ezután jött a napernyő ponyva kifeszítése. Node hova is kössük a végét?
Naná, hogy a kocsikhoz.
Közben a bárány is készült a feladatára.
Elkezdte a forgolódást.
Előkerültek a hangulatfokozó eszközök is: kólás palackban hazai pálinka és az üvegben beijiu...
...a hangszerek...
...és a sör.
A bárány kicsi, az emberek éhesek, így a lányok egyéb falatkákkal is készültek.
Közben szépen pirult a bárány.
...és az egyéb finom falatok is.
A sivatagban nagy a párolgás, erre oda kell nagyon figyelni, sok folyadékot kell inni. Mi ezt észben tartottuk.
Nem, nem a kézremegést mértük. Le, vagy fel fordítod a tenyered? Amelyikből kevesebb van, azok isznak.
Az utolsó simitások.
Már csak a vasat kell eltávolítani és kezdődhet a lakoma.
Szép ropogósra sült.
A házigazda (Mr. Long)  kapta a legjobb falatot (övé a Porsche Cayenne).
Abu és YinYiZhao (Mr. Long barátnője) fáradhatatlanul zenéltek.
A bátrabbak (azaz én és Long) még úsztak egyet levezetésként a hideg tóban.
Úszás után jó volt pihenni és a naplementét nézni.
Kora este visszaautóztunk Yinchuanba, én Mimige Toyotájába kerültem Abuval, barátnőjével és Robinnal. Mivel eléggé megfáradtam, így Abu barátnőjét használva párnának végig aludtam. Miután Abuék kiszálltak elmentünk egy tésztás helyre vacsorázni gyorsan, közben Robin hazarohant lezuhanyozni és átöltözni. Miután végeztünk egyenesen a tegnapi koncerthelyre mentünk, LvKai lépett fel a zenekarával. Nagyon kevesen voltak, szinte csak ismerősi kör. Előzenekarként Abuék játszottak, Lvkai basszusgitáron kísérte őket, majd jöttek a főszereplők. Nagyon igényes, jó zenét hallhattam. Természetesen koncert végeztével még nem ért véget az este, a klubban kötöttünk ki, ahol folytatódott a sörözés. Valamikor reggel 5 körülre érhettem haza.