Kínai Kóstoló: Dali

Reggel 9-kor ébredtem, illetve már korábban is fel-felriadtam az utcáról beszűrődő zajokra. Gyorsan összeszedtem magam és fényképezővel a nyakamban elindultam egy kicsit feltérképezni az óvárost. Pár háznyira megálltam egy „kenyérárusnál”. 2 féle sültje volt, kb. pita méretű, nagyon sűrű tésztájú, az egyik lekvárszerűvel töltve, a másik sima. Az előbbi 2 jüanba került, de egész délelőttre biztosította a telítettség érzését. Délelőtt lévén nem sok turista mozgott még, főleg a kis piacon volt nagy élet. Viszont láttam hordozót, amit eddig nem, pedig az egyik fajta innen származik Kínából. Úgy látszik csak ezen a tájékon honos.

Itt "divat" a hordozó

Ó-daliba is betört a civilizáció

Hatalmasra nőt Kannavirágok.

A piacról kiszorultak.

Húsárusok a piacon.

A nap elég hevesen tűzött, ami hamar visszaűzött a szobámba. Ott hűsöltem és neteztem amíg el nem jött az ebédidő. Akkor Mayuan kopogtatott az ajtómon és átkocogtunk az 5 jüanos kifőzdébe, útközben felszedve Menget és Goyat. Ebéd után vissza a hotelbe, mert az egyik srác elment fürdőruhát vásárolni és addig ott várakoztunk, illetve ott volt Mayuan horgászfelszerelése. Végül 6-an mentünk fürödni, pecázni. Mayuan, Meng és Goya, egy srác, meg egy lány akik szintén abban a youth hostelben laknak, ahol én, no és jómagam. Lesétáltunk az északi kapuhoz, ahol fogtunk egy furgont, ami asszem 30 jüanért vitt le minket a partra. Amit először találtunk az nem volt megfelelő, koszosnak ítélték, így átsétáltunk egy másik helyre, ami üdülőnek néz ki. Mayuan pecázásba kezdett, én úsztam, szereztek gumimatracot is a "harbour holiday"-ből, azon evickéltek. Az egyik lány se nem pecázott, se nem úszott, a napot is kerülte. Mivel nem volt kapás, átsétáltunk az "öböl" másik oldalára, ahol nők mosták a ruhákat. Itt Goya be akart sétálni a "Mólón" pecázni, de megcsúszott és a papucsai a vízben landoltak. Mivel egyikőjük se tud rendesen úszni, így rám hárult a kimentésük. Kaptam egy dícséretet, hogy "awesome", pedig nem vagyok egy Darnyi Tamás. Ezután egy biztonságosabb helyen próbálkozott a halfogással, de a mai napon nem voltak hajlandóak horogra akadni. Miután megszáradtunk elindultunk hazafele, de egy kocsi se állt a parton (amúgy van egy kikötő ahol a nagy hajók megállnak, a turistáknak mindenféle táncos bemutatót tartanak, emiatt rengeteg busz és taxi volt mikor érkeztünk). Elindultunk gyalog vissza, egy kocsit sikerült stoppolni, Mayuan és a youth hostelesek beszálltak. Engem akartak, hogy menjek, de nekem volt egyedül cipőm, a többiek mind papucsban nyomták, így mondtam, hogy én szívesen gyalogolok. Persze azt hittük sikerül még fognunk kocsit, de nem így lett. Eléggé kimerülve érkeztünk meg, útközben viszont óriási póktanyákat láttunk, meg legelésző lovat a domboldalon. A felhők folyamtosan ott ülnek a hegyen, mintha oda lennének tapasztva. Miután visszaértünk gyorsan lezuhanyoztam, majd elmentünk vacsorázni. Egy elég különös helyen kötöttünk ki, egy ház udvarán toltak össze 2 asztalt (egy eldugott kis mellékutcába vezetett be minket a tulaj a főutcáról). Miközben vártunk a kajára, elkezdett esni az eső. Megérkezett az első 2 fogás, de nem tudtunk enni az eső miatt. Szerencsére hamar elállt, így nekiállhattunk. 8 féle fogás volt (a rizst nem számítva). A zöldségek domináltak, de volt hús is, tojásos paradicsom, pacalszerűség (egyet ettem, de aztán kerültem azt a tálat), kukorica, krumpli, stb. Egyedül én ittam sört, a többiek pepsit és narancslevet. Ekkor már 8-an voltunk, mert csatlakozott hozzánk Mayuan bnője és még egy lány is a youth hostelből. Az egész kajáért 180 (!) jüant fizettünk és mindenki jóllakott!!! Eszméletlen olcsó. Nézegettem az étlapot, a sör 4 jüan (máshol 10-12). Egy dampling 10 jüan (máshol 20). És még finom is volt. Vacsi után sétáltunk, beültünk egy bárba, söröztünk, a társaság fele viszont megunta és elmentek agyagozni (kézműveshez), én viszont hazajöttem, mert a leveleimet át kellett nézzem, meg a sok gyaloglás, a nap és az úszás eléggé kimerített. Mielőtt elbúcsúztunk egymástól megegyeztünk, hogy másnap a hegyekbe megyünk, korán indulunk és valószínűleg fent alszunk egy vendégházban és csak holnapután jövünk le. Valahogy nem bíztam benne, hogy fel bírnak kelni korán, hiszen már majdnem éjfél volt mire én hazaértem.