Kunming - Yinchuan (Xixia tehetségkutató gálaest)

Reggel gond nélkül kijutottam a reptérre, majd a repülőre. Még Daliban kaptam sms-t XiaoQiu-tól, hogy este koncert lesz, SuYang, folkrock műfaj. Mikor ezt mondtam Mayuan-nak, Meng felkapta a fejét és elismerően bólogatott, hogy az jó zene, menjek mindenképpen. Így még vissza se értem Yinchuanba, már meg is volt az esti programom. Dzsonit is megkérdeztem, van-e kedve velem jönni, persze, hogy igent mondott. Itt kell megjegyeznem, hogy megváltozott a zenei ízlése. Azt mondta régebben a populáris dalokat szerette, de mióta velem járogat bulikba, koncertekre, teljesen megkedvelte ezt a stílust, a folk-rock-ot. XiaoQiu elmondta melyik busszal juthatunk ki, hogy ne a drága taxira költsünk, de Dzsonival úgy döntöttünk inkább az utóbbit választjuk, elkényelmesedtünk. Megérkeztünk a bejárathoz, ahol már várt kint az ismerős, kezében jegyekkel. Ezúttal nem ingyenes volt a belépés, még rendőrök is voltak biztosítani a rendet. Kiderült, hogy ez nem egyszerű koncert, hanem a Xixia zenei tehetségkutató gálaestje. Xiao se tudta ezt amikor írt nekem. Ezen az estén ingyen volt a csapolt Xixia sör, de 2 korsó után úgy döntöttük Dzsonival, hogy inkább veszünk üvegest, mert pocsék az íze, nagyon vizezett. A többiek viszont örültek az ingyen italnak s boldogan vedelték. SuYang előtt a verseny első 3 helyezettje is felléphetett. Másodikként Abuék kerültek a színpadra, ezzel el is árultam hanyadikok lettek. Kicsit önigazolást kaptam, hogy nem csak az elfogultságom mondatta velem, hogy nagyon jók. Viszont azt is el kell ismerjem, hogy az első helyezett is megérdemelte a címet. Nagyon energikus, jó zenét játszottak, az énekesnőnek is remek hangja volt. Ismerősnek tűnt, aztán beugrott, hogy mikor Szilviék itt voltak, akkor láttuk a lányt és a gitárost zenélni Lvkai bárjában. Már akkor is tetszett. Végül jött SuYang, egy kb. 40 év körüli figura, nyakában akusztikus gitárral. Kísérői egy elektromos gitár, basszus, dob, az 1 húros kínai hangszer (pontosabban mongol) és egy agyhasogató síp (török síp?). A dobos eléggé belsőmongol arcú volt (homorú), kicsit elmebetegnek nézett ki, de nagyon pontosan nyomta a ritmust. Eleinte furcsa volt a zenéjük, nem is tudom mihez hasonlítani. Talán a Levellers, vagy a The Pogues. Néhol mongol-kínai folk elemek, amik egyszerű, elementális punkba csaptak át, vagy lírai vokálozásba. A közönség soraiból is felment egy lány a színpadra 1 dal elejéig énekelni, majd egy fickó követte. Majdnem telt ház volt, sokan énekelték a szöveget együtt az énekessel, de igazi nagy ugrálás nem alakult ki, talán 1-2 dalnál. Kicsit ismerősnek tűnt nekem is, főleg az énekes hangja. Utólag kiderült, hogy XiaoQiu másolt nekem 2 lemezt és valamikor belehallgattam, de akkor nem nagyon ragadott meg. A koncert viszont teljesen meggyőzött. Otthon tuti bementem volna az első sorba ugrálni, de itt nem éreztem nagy késztetést. Lehet a nagy fényáradat miatt voltam visszafogott, vagy a kevés sör miatt? A koncertek alatt és között sok ismerős és néhány idegen jött koccintani velem, hiába rejtőztem el oldalt. XiaoQiu fáradtságra hivatkozva meg se várta a koncert végét és hazament. Én még mentem volna kocsmázni Abuékkal, de mivel Dzsoninak nem volt kedve, így inkább hazamentem én is. Tolmács nélkül is lehet inni, de rám fért egy kis pihenés a másnapi munka előtt.