Legrissebb bejegyzések

Híradó:

Mivel elég anarchista módon irogatok (nem időrendben), így a kézenfekvő modul (Recent Post) nálam nem műkődik, a legfrissebb bejegyzések nem a legújabb események. Emiatt hoztam létre ezt a kis beköszönőt, ahova belinkelem a legutóbbi bejegyzéseim, itt láthatjátok frissült-e valamivel a blog.

Picasara felraktam egy videot Abuék koncertjéről amit Csabi vett fel, amíg én Sanyan nyaraltam:
Abuék koncertje (2011.02.09.) Hozzáadva: 2011.03.02.

Idősorrenben haladok most, így nem adok ide linkeket.

2011. február 6., vasárnap

Túlhevülés

A bulizás ellenére reggel korán ébredtünk. Az utcai árus nénitől beszereztük a reggelinket (főtt édes krumpli, kukorica, főtt tojás, fánk) és útra keltünk a partra. Néhány szembejövőről nehéz volt eldönteni, hogy most jöttek a strandról, vagy most készülnek menni. 

Strandól, vagy strandra?
A szállodától nem messze lévő bevásárlóközpont alkalmazottjai éppen a reggeli közös tornához készültek. Szilvinek ez még újdonság volt, én Yinchuanban már sok ilyet láttam.

Gyülekezés a közös reggeli tornához
Egyébként az utcák még elég csendesek voltak, szinte elsőként értünk a partra. Nem okozott nehézséget üres helyet találnunk, ahova letelepedve elfogyaszthattuk kiadós reggelinket.

Miénk az egész part!
Hamar benépesült a környékünk, én a meleg és a tömeg elől a vízbe menekültem. Szilvi addig a környező érdekesebb embereket örökítette meg az utókornak. Elsőként egy ifjú pár hívta fel magára a figyelmét, ahogy mindenféle pózokban fényképezkedtek.


















Vagány apuka
Törött új rögzítése kínai módra
Egyenesen a Góbi sivatagból?
28°C-okban esőkabátban?
Mivel már kezdett elviselhetetlenné válni a hőség, így Flórival én visszamentem a szállodába, Szilvi még maradt úszás után kicsit napozni, szárítkozni. Sikerült rábeszélnem Flórit, hogy ő is zuhanyozzon le, mert a popója tele van homokkal. Nagyon melegnek éreztem a testét, azt hittem túlhevült a napon, mert nem panaszkodott, hogy nem érzi jól magát. Tisztálkodás után ledőltünk aludni. Befutott Szilvi is, kértem nézze meg szerinte meleg-e a gyerkőc. Forrónak érezte ő is. Ébredés után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk patikába valami lázcsillapítót venni, mert az nem volt nálunk. Az egyik sarkon találtunk is egy gyógyszertárt. Azt hittük nehéz lesz elmutogatnunk a problémánkat, de látszik, hogy nyaraló övezetben voltunk. Megkérdezték milyen nyelven beszélünk és egy A4-es méretű lapot raktak elénk, rajta angol-kínai szószedettel, de volt nekik orosz-kínai is, mivel rengeteg orosz fordul meg, az utcákon is szinte minden feliratozva van cirill betűkkel is. Kiválasztottuk a lázat, köhögést (kicsit köhécselt is). Elővett egy számológépet és bepötyögte: 38. Hm. Ez biztos nem a gyógyszer ára, aha, a láz! Megvontam a vállam és széttártam a kezem, hogy fogalmam sincs mennyi lehet. Ekkor elővett egy steril lázmérőt, kibontotta és bedugta Flóri hóna alá és kérte várjunk. Pár perc múlva láttuk, hogy 39°C-os láza van. Adott szirupot és egy vízben oldódó port. Természetesen egyiket se ismertük, de bíztunk bennük, mást nem tehettünk. Vissza a szállodába, be az első adag szirup. A porral még vártunk, nem tudtuk pontosan mi lehet az. Vettünk hőmérőt is, így tudtuk ellenőrizni mennyire megy le a láz. Estére úgy tűnt minden rendben, így elmentünk a Marco Poloba pizzázni. 

Ha nem lenn erőnk pizzázni, a szálloda előtti árusnál mindig van csemege
Orrfújásra készülve...nem csak a láz jelent meg.
Flóri egyre bágyadtabb lett, látszott, hogy megint kijött rajta a láz, így hamar elbúcsúztunk Gáboréktól és mentünk aludni.

2011. február 5., szombat

Meséljenek a képek


Előző nappal ellentétben sok kép készült. Szokásunkhoz híven a parton kezdtünk, majd csatlakozva Gáborékhoz esténket a Dolphin bárban töltöttük. A bulit annyira élvezte Flóri, hogy csak éjfél körül sikerült elaludnia. No, de ahogyan ígértem a címben, ezúttal meséljenek helyettem a képek:

Reggeli panorámakép az öbölről

Kicsit hüvösebb volt a víz, de fürdőgatyára vetkőzve a lábunkat így is megáztattuk...
....sokan mindezt ruhában tették,
rajta legalább látszott, hogy tengerpartra készült...
...de a kemény fickók a parton is kemények!

















...és együtt néztük tovább a furcsa kínaiakat.

...erre a látványra még Flóri is
abbahagyta a kukoricarágcsálást...




















...egészen addig, amíg be nem sötétedett. Ekkor már a mindenféle tengeri herkenytűkkel szemeztünk...
...Gábor a kaja helyett a golyókat bűvölte...


...Csabit meg egy pincérlány, bele is pirult a füle elég rendesen...
...Flóri nem türhette Gábor bénázását, megmutatta a helyes dákókezelés technikáját...
...így Gábor inkább a csajozásra váltott és megpróbálta beszerezni a másik pincérlány számát...
...mivel a parton már látta, hogy a csajozás is könnyebben megy Flórival, így gyorsan magához édesgette...
...de Flórit jobban érdekelte a zenekar...
...bár az énekesnőt elnézve már értem a lelkesedését a zenekar iránt...
...de a legjobb anya ölében szájtátva aludni.

2011. február 4., péntek

Kép Nélkül

Erről a napról nem készült fotó. Pedig biztos létezett, vagy időugrás történt? No, akkor marad csak ami az agyamba íródott. Reggelizni a kávézóba akartunk menni, de ott közölték, hogy sajnos még korán van, a szálloda vendégeinek szolgálnak fel csak reggelit. Kicsit rosszul esett, de sebaj, mentünk keresni egy másik helyet, ahol kv-t lehet szürcsölgetni. Nem volt nehéz találni, beültünk egy étterembe, kiválasztottuk mit szeretnék. Az ablakból ráláttunk egy olasz étterem címerére, el is döntöttük, hogy majd kipróbáljuk azt is, hátha finom pizza van. Nekünk bankba kellett menni pénzt váltani, Csabiék meg ráálltak a kocsibérlésre, mert elhatároztuk, hogy amíg itt vannak, addig jó lenne együtt 1-2 helyre eljutni a szigeten, esetleg túrázni valahol, mi ráérünk utána lévő napokon is heverészni a parton. Úgy gondoltuk egyik se lesz komplikált dolog, de nem így történt. Mi a bankba érve egy biztonsági őrhöz kerültünk, aki mutatta milyen formanyomtatványokat töltsek ki, ha eurot akarok váltani. Fura volt, mert eddig soha nem kellett előzetesen, mindig az ablaknál, de hát ugye ez nem Peking. Szépen megcsináltam, utána kaptam egy sorszámot. Összesen 4-en voltunk kuncsaftok. Abból az egyik a „vállalkozói” pénztárnál állt és sok-sok 100-ast pakolt be. Annyira rengeteget, hogy mind a két nyitott pénztáros azt számolta. Perceken át...ami lassan majd fél órára elnyúlt, kezdtünk türelmetlenek lenni és nem csak mi. Az egyik magánember hangot is adott neki, elkezdett kiabálni, hogy miért mind a két pénztár azzal az eggyel foglalkozik, haladjon már a másik „sor” is. Nem hatotta meg őket. Szilvi is kezdett egyre hangosabban mérgelődni, hogy micsoda pofátlanság ez, milyen banki szolgáltatás? Közben hívtam Gáborékat, hogy ránk ne várjanak, mert valószínűleg itt töltjük a napot. Ők meg közölték, hogy nem lesz könnyű a bérlés sem, mert a fesztivál miatt minden kocsit kiadtak, még a saját tulajdonukat is, de nem adják fel, egy segítőkész lánnyal beszerzőkörútra indulnak. A bankban a feszültség fokozódott. Végül sikerült az összes pénz megszámolniuk, így a pénztároskisasszony foglalkozhatott mással is. Az előbb felszólaló férfi mérgesen elintézte az ügyét, utána megnyomta „az ügyfél elégedettségi gombok” közül a legrosszabbat. Sorra kerültünk mi is. Odaadta, az 5 darab 100 euros bankjegyet, melyek közül az egyiken volt egy kis szakadás. Forgatta, nézegette, megmutatta a másik pénztárosnak, majd visszaadta, de semmit nem mondott. Kérdem mi a baja vele? Az, hogy szakadt, kaptam a választ. No de ez egy állami bank, az egyetlen hely, ahol a szakadt bankjegyet be kellene vennie! Sajnos nem tudja. Ez már az utolsó csepp volt nálunk is a pohárban. Megkaptam a pénzt és nyomtuk volna mi az elégedetlenségi gombot, de nem sikerült, mert nem aktiválta a nő. Gondolom sejthette mit nyomtunk volna neki. Már majdnem kimentünk, mikor eszembe jutott, hogy ilyenkor én szoktam kapni egy váltási bizonylatot. Visszafordultam és kértem. Nem kaptam. Mutogattam, hogy mire lenne szükségem, a pénztáros felfogta és odaadta a biztonsági őrnek, hogy csináljon róla nekem fénymásolatot. Kész, ez már sok(k) volt. Kimerülve vonultunk ki a bankból. Csabiékról semmi hír, viszont már dél lett, Flórinak alvásidő, így visszamentünk a szállodába, ahol minket is elnyomott az álom. Ébredés után se jött Csabiéktól semmi hír, így elmentünk ebédelni az egyik kínai étterembe (ami később a törzshelyünkké vált), majd utána le a partra kicsit heverészni, úszkálni. Végül előkerültek a srácok is, közölték, hogy sehol nem lehet kocsit bérelni. Vacsorázni a Marco Polo-ba mentünk, amit reggel kinéztünk magunknak. Egy kedves olasz srác volt a pincér (Francesco), kiderült, hogy a pizzatésztát is igazi szőrös olasz férfikéz gyúrja, így reméltük nem fogunk csalódni a minőségben. Nem csak a minőségben, de a mennyiségben sem, hatalmas méretű pizza érkezett mindenkinek (Szilvinek bolognai spagetti, előtte meg leves, saláta), nem is bírtuk megenni, pedig a pincér srác figyelmeztetett, hogy mást ne együnk előtte. Utána alig bírtunk mozdulni, de ideje volt már Flórit letenni, így muszáj volt távozni.

2011. február 3., csütörtök

Sanya hűtőtorony

Az átállási és egyéb fáradalmak miatt sokáig heverésztünk, így a reggelit egybekötöttük az ebéddel. Kajálás után lesétáltunk a partra, de mivel nem volt fürdőruhánk, így csak a lábunkat áztattuk a habokban.

Előbb csak a lábunkat áztattuk

No persze kinek meddig ért a víz, Flórinak sikerült derékig eláznia.

Nekem csak térdig csapott fel a hullám..
Csabiék is magukhoz tértek időközben, így megbeszéltük, hogy fürdőruha felvétel után találkozunk a kávézóban. Ott sikerült megörökíteni az alábbi csodautánfutót.

A kínai szabvány szerint készült
Flóri már nagyon türelmetlen volt, így gyorsan mentünk a tengerhez úszkálni.


Hiába volt sok, többynire orosz turista, minden szem ránk tapadt, meg a közelünkben nagy várat építő amerikai párra. Sok kép készült velünk, róluk, mindenféle pózban, amit csak el lehet képzelni, sőt még azon túl is. Sok érdekes látnivaló akadt számunkra is, esernyős, harisnyás strandolók és egy identitászavarban szenvedő kínai indián.

Nagy Medve meditál
Flóri is feloldódott egy idő után és a közelünkben letelepedett családdal elkezdett homokozni.

Flóri hamar becsajozott
Nem tűrhettük sokáig, hogy a homokvár csodájára járjanak, így eldöntöttük, hogy felvesszük a versenyt velük. No de mit építsünk? Naná, hogy hűtőtornyot! Lelkesen neki is láttunk, de gondot okozott a víz hordása, de nem sokáig mert feláldoztuk Gábor vizes palackját.

Gondos mérnöki munka
Mindenki érdeklődve állt meg és találgattak mi lesz belőle. Persze, volt aki kihasználta elfoglaltságunkat, mögénk lopakodott és lefényképeztette magát Flórival.

Csabi mögött rejtőzködő Flóri a lány kiszemeltje
Művünket sörrel és kókuszlével ünnepeltük. Nem volt ez se egyszerű, mert az első bódénál kérdezte Csabi mennyi a kókusz, amit az eladó lerajzolt a homokba. Csabi mondta rendben, kérünk kettőt, de ezt már nem tudta megérteni a csaj, így gyorsan odébb álltunk, 30 méterrel arrébb gond nélkül beszereztük a sört és a 2 kókuszt.

Kész az új kínai project makettje
Este a Csabiék által javasolt Dolphin bárban kötöttünk ki, ahol nyugati ételeket is lehetett enni. Vacsora után a szálloda ablakából néztük a tűzijátékot.


2011. február 2., szerda

Érkezés Sanya-ra

Mivel a repülő Sanya-ra délután indult, így nyugodtan volt időnk a reggelire, nem kapkodtuk el a felkelést.

Kilátás a 15. emeleti szobánkból
Kényelmesen elkészültünk, majd lelifteztünk a szálloda 3. emeletén található étteremhez. Bőséges nyugati reggelinket nyugodtan elkölthettük, nem sok vendég volt.

Bőséges reggelink
Ahogy nézelődtem az egyik újonnan érkező férfi ismerősnek tűnt: jé, H. Laci Bao Ji-ból! Gyorsan megtárgyaltuk ki mi járatban, Ő is kihasználta ezt a pár napot és szét néz Pekingben, ha jön majd a családja akkor tudja hova érdemes elvinni őket. Miután hosszas küzdelem után Flóri is elfogyasztotta az utolsó morzsát is tányérjáról, elindultunk vissza a szobánkba, távozóban megcsodálhattuk az újévi (Karácsonyi?) díszt.

Karácsony, vagy kínai újév?
A repülőtéren különösebb dolog nem történt, Szilvi próbálkozott az ingyenes Wifi internettel, Flóri meg a repülőket nézegette az üvegen keresztül.

Melyikkel megyünk?
Közben sikerült Csabiékkal beszélni, akik nem túl biztató híreket közöltek, mivel ők már előző nap megérkeztek Sanya-ra. Először is senki nem várta őket a repülőtéren. Kb. 1 órát türelmesen nézelődtek, hátha felbukkan valaki a nevüket tartalmazó táblát lóbálva, de nem. Ezután felhívták Dzsonit, aki beszélt a szállodással és így fél óra múlva már úton voltak a hotelbe. Ott jött az újabb hidegzuhany, a fényképekkel ellentétben nem tengerre néző szobák voltak, hanem többségük igen szerényen berendezett (ágy, tv, éjjeli asztal és fogas), ablak nélküli kis lyukak. Csabi szavaival élve: kufircszobák. A beígért 2 külön szobás apartmannak se híre, se hamva. Hosszas válogatás után végül külön emeleten kaptak 1-1 elfogadható szálláshelyet. Próbáltak később más szállodát nézni, hátha nekünk ez nem felel meg, de vagy tele voltak, vagy sokkal többe került egy éj. Ezen nem bíztató hírek után szálltunk fel a 13:45-kor induló repülőgépre. Meglepődtünk, mert egy nagy gép várt ránk, 2-4-2 üléssorokkal. Szilviék ablak mellé, én pedig középen a folyosó mellé kaptam helyet, ráadásul előttem nem volt senki, csak a válaszfal, így lábaim kényelmesen kinyújthattam. A Hainan légitársaság kitett magáért, 3 féle ételből lehetett választani, én damplingot (kis töltött, főtt tészta), Szilvi meg paradicsomos tésztát kért. Mivel Flóri nehezen boldogult az utóbbival, így végül megkapta az enyémet, azt egyszerűbben tudta enni. Utána szépen bealudt, amúgy is elég rendesen viselkedett, természetesen a stewardess-ek nem győzték dicsérni milyen aranyos. 4 órát tartott az út.

Sanya madártávlatból
Landolás után igyekeztünk megszerezni a bőröndjeinket, majd izgatottan nézelődtünk, hátha feltűnik a nevem egy papírlapon. Hiába meresztgettük a szemeinket, nem láttuk. Kimentünk, kint is körbenéztünk, ott sincs. Bíztam benne pedig, hogy Csabiék esetén okulva mielénk időben kiküldik a sofőrt, de tévedtem. Mindenesetre tanulva  belőle nem vártunk 1 órát, hívtam Dzsonit, hogy nincs itt senki, szóljon rájuk. Nemsokára visszahívott, hogy sajnos a sofőr részeg, megpróbálnak másikat szerezni, kb. fél óra és ideér. Már eltelt 40 perc, újra hívtam Dzsonit, miközben felbukkant egy ember határozottan felénk tartva, átadtam a telefont neki, beszéltek pár szót, aztán intett, hogy kövessük. Szépen besötétedett mire beértünk a városba, egy szűk kis utcában álltunk meg ahol egy kocsi alig fért el. Bementünk egy egyébként tiszta kis előtérbe, ahol felhívtam Csabit, hogy jó helyre hoztak-e minket. Megnyugtatott, hogy igen, a tetőtéren vannak (felfedezték, hogy fent jó a kilátás és van grill is). No, ekkor kezdtük mi is a szobakeresést. Először nem jó kulcsot hozott a srác, utána látta, hogy nem tetszik az ablak nélküli helység, így mentünk egy másik emeletre, másik kulccsal. Végül kaptunk egy kis sarokszobát, amiben alig fértünk be, de legalább utcára nyíló ablakkal rendelkezett. Rendbe szedtük magunkat és Csabiékat követve elmentünk vacsorázni az egyik parton lévő étterembe (World Coffee – Pizza Corner).

Megint Flórira vártunk
A szálloda ugyan nem a parton volt, de pár perces sétával oda lehetett érni. Vacsora után lesétáltunk a vízhez. Flóri először láthatott igazi tengert, élvezte is, igaz csak azt játszottuk, hogy ha jött a nagyobb hullám, akkor elrohantunk előle.

Biztonságban a veszélyes hullámoktól
Míg én Flórival rohangáltam, Szilviék a táncosokat nézték. Egyszer viszont nem figyeltünk, beszélgettünk és csak azt vettük észre, hogy csobban valami a lábunknál, sikerült szinte mindenkinek eláztatni a cipőjét, zokniját. Csabiékat letámadta egy rózsaárus kislány, elég ragaszkodó típus volt.

Ragaszkodó rózsaárus
A hosszú parton végig bulizó emberek, zene, fények, petárdázás és végül tűzijáték. Hol itt, hol ott, kisebbek, nagyobbak.

Nem pálmafa
 Mivel későre járt, így visszasétáltunk szállásunkra, Csabiék meg belevetették magukat az éjszakába.

Pálmafák, lámpinok, kezdődik a kínai tavasz fesztivál

2011. február 1., kedd

Együtt a család

Eleinte amíg voltak még érkező utasok csak nézelődtem. Idővel minden elcsendesedett, kezdett megtámadni az álmosság. Elővettem laptopom és megpróbáltam megírni a klubos élményeim. Egy nő zavart meg a gépelésben, aki kifaggatott, hogy mire várok és megkérdezte nincs szükségem-e reptéri szállodára. Megköszöntem, de nemet mondtam és gépeltem tovább. Nagy nehezen eljött a reggel. Időben landolt Szilviék gépe, bár tudtam, hogy sok idő mire minden procedúrán átjutnak, de az izgatottság miatt nem bírtam tovább ülve maradni, így a kijárat elé húztam magam és a bőröndöt. Közben kinyílt a Sturbucks is, de kitartóan vártam családom felbukkanását. Kb. 20 perc múlva fel is tűntek, Flóri nevetve és kiabálva, hogy „apaaa” rohant felém. A körülöttem álló pár ember csak mosolygott (köztük egy Ibusz utazási irodás magyar nő is). Nagyon boldog voltam én is, mert izgultam, hogy beengedik-e gond nélkül a bárányhimlőből éppen kilábaló gyerkőcöt. Szerencsére semmi gond nem volt belőle. Szilvi is odaért hozzánk (Flórit átemeltem a korláton, neki viszont körbe kellett sétálnia). Kiérve próbáltam taxit szerezni, de tudtam, hogy nem lesz egyszerű, mert pofátlanok, no nem annyira, mint a pestiek, de a normál 70 jüanos árat reggel fel szokták tornázni 100-150-re is. Alkudozni kell és a 80 már bevállalható. Egy privát taxis csapott le ránk, bepakolta a bőröndjeinket a mercije hátuljába, beültünk és akkor kérdezte meg Szilvi, hogy mennyiben egyeztem meg vele. Semmiben, jutott eszembe. Hiába, no, tudtam, hogy előbb alkudni kellene, de a kevés alvás engem is eltompított. Persze a zsivány taxis 150-el kezdett. Mondtam neki, hogy 80 lenne, de 100-at vagyok hajlandó fizetni. Nevetett, megegyeztünk. A szállodánál izgultam nehogy úgy járjunk, mint a múltkor, hogy a titkárnő elfelejtette véglegesíteni a szobafoglalást és csak több telefonálás után sikerült elintézni. Ezúttal semmi gond nem volt, hamarosan a szobánkban voltunk. Bár Szilvi ragaszkodott az átállási tervéhez, hogy nem fekszik le nap közben, de én hevesen tiltakoztam. Egész éjjel fent voltam, nem bírtam volna belevetni magam a városnézésbe. Pár óra alvást akartunk, de alig bírtuk összekaparni magunkat 11-kor. Javasoltam, hogy menjünk a német étterembe, ott tudok szerezni térképet a Yashow üzletházról, ahova szeretett volna eljutni nézelődni. Szilvi leszavazta, menjünk inkább egyből oda, majd ott eszünk valamit, vagy útközben. Bátran útra keltünk, bár én csak egyszer jártam még ott, az is már több mint fél éve volt és kocsival vittek. Sikerült is túlmenni rajta, nem volt ismerős egyik mellékutca se. Mikor már Szilvinek lógott a nyelve a sok gyaloglástól, akkor felhívtam Csabit merre van a hely, aki közölte, hogy 2 metrómegállónyira. Mi már kb. 5-öt mentünk. Igaz Flóri a nyakamban pihent, én megindultam visszafele, aminek Szilvi megint csak nem örült, hogy miért nem metrózunk. Mivel már nagyon éhesek is voltunk, betértünk egy KFC-be, de ülőhely hiányában visszabandukoltunk a szállodába ahol befaltuk a szerzeményeinket.  Szilvit majdnem elnyomta az állom, így ismét útra keltünk és megnéztük az áruházat, ami tényleg elég közel van a szállodához, ha nem téveszti el az utcát az ember. Mivel ott semmi érdekeset nem találtunk, így elég hamar végeztünk. Visszafele betértünk a Nagy Fal étterembe. Flóri már a vacsora felénél bealudt, így ölben vittem vissza a szállodához. Kicsit tv-ztünk, én neteztem, aztán hamar bealudtunk.