Xixia sörfesztivál - balhé

A héten „vendégeink” voltak, 2 katódvédelmis szakember Magyarországról. Sajnos sok hiányosságot feltártak, de ez nem tette tönkre a hangulatunkat, így vacsorára vendégül láttak minket egy, a szállodájukhoz közeli muszlim étteremben (előzőleg mi invitáltuk meg őket, ezt viszonozták). Az elmúlt 1 évben nagyon sok padlizsánt ettem, különböző módon elkészítve, de az itteni überelt mindent. Király Padlizsán volt egyszerűen a neve, de ami lehet a méretére utalt, mert óriási volt. Felszeletelve, megsütve, nagyon finom szósszal nyakon öntve. A többi fogás se volt rossz, de csak erre emlékszem. Vacsora után Dzoninál leparkoltunk a kocsival és fogtunk egy taxit. Nem kellett gondolkodnunk az esti programon, mert elkezdődött a Xixia sörfesztivál. Oda azért mégse mehetünk kocsival, pontosabban menni lehet, csak eljönni már gond lenne. Ezért váltottunk át taxira. A park, ami a fesztivál helyszínéül szolgált, nincs messze a lakhelyünktől. Hatalmas terület, játszótérrel, mini vidámparkkal, tóval. Magába a parkba ingyenes volt a belépés, az elzárt koncert helyszínre viszont fizetni kell. Rengetegen voltak, nagyon sok katona, rendőr, biztonsági ember vigyázta a belépést. Bent rengeteg széksor, szinte mind tele. Próbáltam hívni XiaQiu-t, de mire kicsörgött már le is raktam, mert ott állt majdnem előttem Abuval. Hihetetlen, hogy ennyi ember közül, ekkora területen pont itt találkozunk. Mondták, hogy Yashia-ék arrébb vannak, kövessük őket. Alig tettem pár lépést, a Xi’an-ban tanuló fiatal punk srácba botlottam (Zhao). Mutatta, hogy itt ülnek nem messze, de én inkább Abuékkal maradtam, haladtam tovább. Át kellett vágnunk az ellenkező sarokba (a színpad mellett jöttünk be), ahol már integetett Yashia. Megpróbáltunk üres helyeket keresni, de reménytelennek látszott. Végül bevágtunk az ételárusok sátrai közt egy üres füves helyre, ahol szabad székek voltak, valószínűleg az árusoké, de nem törődtünk vele, magunkévá tettük. A többiek ott helyben leültek, mi arrébb húzódtunk, ahonnan rá lehetett látni a színpadra. Igaz, eléggé messze voltunk, így inkább csak a zenét élvezhettük. Mire besötétedett már eléggé megnőtt a kis csapat létszáma, így mi is visszaültünk hozzájuk. Kiderült, hogy az egyik srácnak (Bieke) szülinapja van, így nagy ivászat volt. Mondjuk anélkül is az szokott lenni, de így volt külön indok is. Ment az ökörködés, közös pisálás a tóparton. Mivel körben ültünk, kitaláltak egy játékot is. Valaki tépett egy szál virágot és azt adtuk körbe, miközben az egyik srác mondott egy mondókát. Mikor megállt, akinél volt a virág, annak kellett a kör közepére állni és valami műsort rögtönöznie. Ez többnyire éneklést jelentett. Idővel meguntuk a fesztivál sörét és úgy döntöttek, hogy menjünk a szokásos bárba, ahol Abuék fel szoktak lépni. Sokan voltunk, kevés robogó, így csak 2 körben jutottunk el oda. Ott folytattuk az ivást, a tulaj külön odafigyelt rám, hogy mindig legyen kezemben hideg sör. Éjjel 3 körül megéhezett a társaság és eldöntötték, hogy mennek enni. Velük tartottunk mi is. Ki kocsival, ki robogóval (én Yashia mögött foglaltam helyett). Nem nagyon foglalkoztak az ittas vezetéssel. Nem messze Dzsoni lakásánál parkoltunk le, ahol egy étterem előtt még üzemelt a grillező. A tulaj is kint ücsörgött egy asztalnál, jól megtermett kövér fickó. Nem látszott már ő se szomjasnak, így miután ráeszmélt, hogy egy külföldi is van az érkezettek közt, gyorsan mellém ült és „kisajátított” magának. Nem tetszett neki, ha más hozzám szól, csak a tolmácsok beszélhettek velem rajta kívül. Többször elismételte, hogy üdvözöl Yinchuanban és nagyon szeret, utóbbit a homlokomra és arcomra adott puszikkal nyomatékosított. Hozatott 1-1 üveg sört, amit úgy gondolt húzóra le kell küldjünk. A hátam közepe se kívánta már a sört, ráadásul ez meleg volt, mint a pisi. Nem ellenkezhettem, innom kellett. A harmada se csúszott le, amiért sajnálkozva kértem elnézést. Sebaj, ő annyira szeret engem, hogy megissza helyettem, ezzel megvédve a becsületem. No persze a sajátjával pár korttyal végzett. Az enyémet is gyorsan leküldte, majd egy szép nagy böffentést eresztett meg. Annyira megszeretett, hogy még pisálni is elkísért, amitől már egy kicsit kezdtem megijedni. Egyre ittasabb lett, véletlenül leöntötte a nadrágszáram sörrel. Szerencsére a lecsatolható részt, így gyorsan le is vettem száradni. 2. pisilés után (át kellett az út túloldalára menni a bokrokhoz) taxiba akart ültetni, nem igazán értem miért, mikor tiltakozni kezdtem akkor még pénzt is vett elő, hogy kifizeti. Rámutattam a nadrágomra, hogy hiányzik a szára, így visszaballaghattam a többiekhez. Készült közös fénykép, elkérte a telefonszámomat is. A többiek csak vigyorogtak, mikor nem figyelt a dagi, akkor mondtam nekik, hogy semmi gond, tudom, hogy csak részeg, nem kell, hogy „megvédjenek” tőle. Már majdnem távozni készültünk, mikor hirtelen elszabadultak az indulatok. Nem tudom mi robbantotta ki, a többiek azt mondták, hogy a dagi beszólt valamit a bár tulajnak (Laoyou), mire mindketten felpattantak a székeikről. A dagi megragadott egy üveget, amire a többeik is azonnal felálltak és megpróbálták lefogni a két „kiskakast”. A dagit elég nehéz volt, a bártulaj viszont egy kb. 160 centis kis ember, őt könnyebbet kordában tartották. A dagi valahogy mégis elszabadult, megütött pár embert, ismét lefogták, de még így is orrba tudta vágni Abut, aki ezt viszonozta. Dzsonival elkaptuk a Laoyou-t és elvonszoltuk a kocsijához, hogy hagyják abba a verekedést, tűnjön el. Úgy tűnt sikerült is lenyugtatni, de ekkor feltűnt a dagi, mint egy felbőszült bika jött fújtatva felénk. Dzsoniékat ott hagyva elé siettem és útját álltam. Tőszavakkal próbáltam meggyőzni, hogy testvérek vagyunk, szeretjük egymást, menjen vissza az étterembe, legyen vége a balhénak. 5 centire fújtatott előttem, kukucskált mögém a vállam felett, aztán félretolt és megindult. Összecsapott Laoyouval, nem sok esélyt adtam az utóbbinak. A dagi jégkorongos stílusban a srác pólóját ráhúzta a fejére, hogy ne lássa és elkezdte püfölni. Páran a kicsi segítségére siettek és földre vitték a disznófejűt. Ott még egy kicsit rugdosták. Ekkor a figyelmem a séfet üldöző fotós és egy másik srác terelte el. Az utóbbiak kezében jókora botokat (asztallábak?) láttam. A sör miatt felbátorodva odasiettem, hogy ne verjék agyon a séfet, mégiscsak jó kaját csinált nekünk. Közelebb érve igyekeztem elzavarni, de aztán megláttam a kezében a kb. 40 centis kést. Navazze, nem kell a szakácsot félteni, legyintettem és megfordultam. Ekkor valaki elkezdte kiabálni, hogy „police, police”. Dzsoni szólt, hogy a dagi felesége kihívta a rendőrséget, lépjünk le (már az elejétől kezdve a többiek szóltak többször is, hogy menjek haza, ne törődjek a balhéval, ez az Ő dolguk). Ekkor a fotós tűnt fel rohanva a hason fekvő dagi felé rohanva, kezében egy sörös üveggel. Nem volt kiméletes, hátulról rázúzott vele a fejbúbjára. Nem volt vicces látvány, fogadni mertem volna rá, hogy a dagi nem ússza meg ezt a támadást. Valaki kiáltott, hogy szaladjak Abuhoz, aki már akkor a robogóját beizzította. Felültem mögé és elviharoztunk a helyszínről, fél szemmel még láttam, hogy Dzsoni  eltűnik az egyik sikátorban (ahogy írtam, kb. 30 méterre van a lakása). 1 utcával arrébb Abu megállt és megkérdezte, hogy haza vigyen, vagy a bárba, ahova a többiek mennek. Az előbbire szavaztam, már hajnal 5 óra volt. Alig értem be a lakásba, jött az sms XiaoQiu-tól, hogy ha a rendőrség keres, akkor tagadjam le, hogy ismerem őket, a fesztiválon ismerkedtem meg velük, senki nevét nem tudom. Hívott Dzsoni is, hogy minden rendben van-e.

Utóélet: Később tudtam meg, hogy a fotós lábát megvágta a séf és azért durvultak be annyira. Nem fair dolog kést használni verekedésben. A daginak csak a szemöldökénél repedt fel a bőr, nem lett komolyabb sérülése. Pár nappal később Wangbo-t megtalálta a rendőrség (felírták a kocsija rendszámát), de ő pont nem vett részt a verekedésben, a dagi nem ismerte fel szembesítéskor, így nem kapott semmi büntetést. Én is vártam, hogy majd megkeresnek, mivel megadtam a telefonszámom. Kiderült, hogy nem csak én, hanem Dzsoni is. 1 hét múlva hívta is a rendőrség, hogy mondja meg kik vettek részt a verekedésben. Keményen tartotta magát a már betanult történethez, hogy a sörfesztiválon találkozott a többiekkel először, sok sört ivott, nem emlékszik semmire, nevekre meg főként nem. Nem akartak hinni neki, de nem zaklatták többet. Engem azóta se hívtak, lehet a dagi nem akar belekeverni. Azóta eltelt 1 hónap és elült a dolog.