BaoJi - Xi'an

A reggeli elfogyasztása után kijelentkeztünk a szállodából. A decemberi ittlétem alkalmával megismert taxis várt ránk. A felállás hasonló volt, mint tegnap érkezésünkkor: én ültem a taxiban, Dzsoni meg követett minket. Az erőműbe kiérve útjaink szétváltak kicsit, én Gáborral jártam körbe, Dzsoni meg Bu-val. Ebédkor találkoztunk újra. Utána még egy kicsit neteztünk és rábeszéltük Gábort, hogy tartson velünk Xi’an-ba. Nem igazán volt kedve, mert ő már látta az agyaghadsereget. Volt egy aduász a zsebemben, amit elő is húztam gyorsan. Van ugyanis Xi’an-ban egy ismerősöm, egy fiatal punk srác Yinchuanból. Annak idején ő vitt el a klubba, jelenleg viszont itt tanul „festészetet”. Ha valaki, hát ő biztosan tud egy jó helyet ahol bulizni tudunk majd este. Előzőleg Mayuantól elkértem a számát, így Dzsonival felhívattam, hogy tudakolja  meg mi újság van. Nem kellett csalatkoznom, valóban tud olyan helyet, mint amilyen Yinchuanban Lvkai bárja. Ezzel el is dőlt Gábor sorsa, irány Xi’an. Azon még kicsit tanakodtunk, hogy 1, vagy 2 kocsival, esetleg vonattal menjünk, de végül Gábor kocsijára esett a választás, mert az nagyobb, mint a miénk, 4-en (természetesen Bu is csatlakozott hozzánk) kényelmesebben elférünk benne. Végül a Gábor kocsijára esett a választás. Indulás előtt még beugrottunk a lakására, ahol amíg lezuhanyzott, addig én egy cd-re kiírtam pár útravaló zenét (kínait, Rancidot, New Model Army-t).  Miután befutottak a kínai kollegák is végre útra kelhettünk. Gábornak köszönhetően elég jó tempóban haladtunk, amíg egy baleset okozta dugó meg nem fogott minket. Már majdnem besötétedett mire Xi’an-ba értünk és még át kellett vergődnünk a másik végébe, ami egy 10 milliós városnál nem kis feladat. A már bevált módszerhez folyamodtunk: Dzsoni leintett egy taxit, mi meg követtük. Sajnos nem a leg rutinosabb vezetőt fogtuk ki, egy olyan szűk utcába vitt be minket, ahol teljesen beállt a forgalom az út (szélén) parkoló 2 autó miatt. Lehet még mindig ott toporognánk, ha Dzsoni és én nem szállunk ki és nem állítjuk le a szembejövőket, amíg ki nem kireljük a parkoló kocsikat. A szálloda az utcától már csak egy köpésre volt. Miután elfoglaltuk a szobánkat, gyorsan vacsora után néztünk. A lényeg, hogy gyorsan kész legyen. Egy egyszerű kifőzdébe mentünk, ahol a helyi specialitást rendeltünk. Igazából talán a nokedlihez lehetne hasonlítani, csak sok lével. A tésztát felkockázzák és kicsit megpörkölik, ezután főzik meg. Laktató volt. Mire végeztünk felbukkant az ismerős srác, Zhao, akit időközben Dzsoni értesített, hogy befutottunk és vacsorázunk. Megörültünk a viszontlátásnak, mondta, hogy a bár pár percre van innen. Kicsit még beszélgettünk amíg megittuk maradék sörünket, aztán átsétáltunk az említett helyre. Valóban egy hangulatos bár, a bejáratnál a pult és egy billiárdasztal, lépcsőn lejutva pedig a mini színpad és pár asztal, dekorációk. Sajnos fénykép nem készült. Pár ember volt csak, meg a zenészek. Nem kellett sokat várni és fel is vonultak a színpadra. Az elektromos dobokat egy lány püfölte (kisé darabosan), egy srác basszgitározott, egy másik meg énekelt/gitározott. Többnyire kínai „slágereket” játszottak, némelyiket én is ismertem. Kellemes háttérzene volt. Gábor eleinte a billiárdgolyókat bűvölte a kínai kollegákkal, így Zhaoval dumálgattam amennyire a zene és a szerény angoltudása engedte. Lassan lejárt a kiszabott idejük, így befejezték az előadást. Ezután a vendégek jöhettek volna, de nem volt bátor vállalkozó kedvű zenész, igaz rajtunk kívül csak egy nagyobb asztaltársaság volt, ők is kb. 8-an lehettek. Egy idő után Gáborral megfűztük a zenészeket, azok meg a tulajt, hogy még folytathassák a zenélést. Megkapták az engedélyt, de már nem a slágerrádiót folytatták, hanem saját szerzeményeket, amik néhol metalba csaptak. Gábornak a pár sör elég volt ahhoz, hogy kihozza belőle az állatot, menjünk pogózni! Nem erre volt kitalálva ez a hely, de mi megmutattuk hogy mulatnak a magyarok.  Ketten ugráltunk, villáztunk, mint tizenéves rockerek. Mondanom se kell, hogy nagy közönségsikert arattunk a teljesítményünkkel, még a másik asztaltársaságból is csatlakozott hozzánk csápolni egy srác. Mint minden jó, egyszer ez is véget ért. Leizzadva vedeltük a sörünket, amikor a szomszédos asztaltolt odajött hozzám egy srác és odarángatott a színpadhoz, hogy gitározzak (no igen, mert Zhao még a „koncert” előtt hozott egy akusztikus gitárt amit pengetgettünk). Nem volt választásom, így előadtam rövid repertoárom. A kínai dalból még mindig csak 1 sort tudok, de azzal maximális sikert értem el, mikor leesett nekik a tantusz, hogy jé, ezt ismerik és értik. Utána kicsit még söröztünk, majd Zhao mondta, hogy egy másik helyen egyetemista haverjai buliznak, elvisz minket oda. 2 taxira osztódtunk. Az egyikben ültem hátul Gáborral, az anyósülésen meg Zhao. Gábor eléggé jó hangulatban volt már, végig üvöltözte a legkedvesebb kínai mondatot amit sikerült megtanulnia, mindezt úgy, hogy az kiült az ablakba. Szerencsére komolyabb gond nélkül megérkeztünk a bulihelyre, ami egy szálloda volt. A lift a 4. emeletre vitt minket, ahol egy fiatal lány fogadta a csapatot.

Ő várt minket a liftnél. Nem szép, de legalább ronda. :)

Ő legalább bátran fényképezkedett...

...de Dzsoninak is inkább Gábor jött be. :)

Elől az elpusztított étel maradéka (amiről mi már lemaradtunk), háttérben pedig Bu magyaráz valamit lelkesen.

Láthatóan zavarba jött mikor meglátta a két nagy európait, de azért megmutatta a lakosztályt ahol a buli volt (3 szoba). Láthatóan a srácok nem fogadtak nagy örömmel minket, féltették a lányokat, de feleslegesen. Éreztük, hogy nem vagyunk idevalóak, így 1 üveg sör elfogyasztása után hamar leléptünk, Zhaot otthagyva. A taxisnak mondtuk, hogy valami diszkóba vigyen minket. Így is tett, kirakott egy helyen, ahol lifttel kellett felmenni a dizsibe. Gyorsan körbejártuk, elég sok külföldit láttunk táncolgatni. Miután Gábor elkattintott pár képet, egy rendőr odalépett hozzá és kérte ne fényképezzen többet.

A dizsi...

...kicsit más színben. Ezután kérte fel a rendőr Gábort, hogy ne fotózzon.

A whiskyknél mégse hagyhatta ki az alkalmat.

A liftben meg csak nem látja más.

Valami miatt nem jött be a hely neki, így mondta, hogy menjünk vissza a szállodába. Megbeszéltük, hogy fél 9-kor reggelizünk, hogy időben el tudjunk indulni megnézni az agyagkatonákat. Voltak kétségeim afelől, hogy fel bír-e mindenki kelni, de nem sokat töprengtem, hamar ágyba bújtam és elaludtam.