Legrissebb bejegyzések

Híradó:

Mivel elég anarchista módon irogatok (nem időrendben), így a kézenfekvő modul (Recent Post) nálam nem műkődik, a legfrissebb bejegyzések nem a legújabb események. Emiatt hoztam létre ezt a kis beköszönőt, ahova belinkelem a legutóbbi bejegyzéseim, itt láthatjátok frissült-e valamivel a blog.

Picasara felraktam egy videot Abuék koncertjéről amit Csabi vett fel, amíg én Sanyan nyaraltam:
Abuék koncertje (2011.02.09.) Hozzáadva: 2011.03.02.

Idősorrenben haladok most, így nem adok ide linkeket.

2011. április 11., hétfő

Koncertbeszámoló


Miserable Faith

Röviden: jó volt!
Bővebben: kurva jó koncert volt!
És akkor a beszámoló:
Szombaton voltam szabad napos, reméltem, hogy vasárnap nem lesz semmi különös esemény, így hamar le tudunk lépni. A klubos pincér sráccal (Mayuan) meg volt beszélve, hogy koncert előtt találkozunk és sörözünk, de természetesen ez nem jött össze. Ahogyan az lenni szokott, pont ma kellett bent maradni 6-ig, mert meg kellett várni amíg a toronyba beszerelik a kapukat (nekünk kellett kunyerálnunk egy darus teherkocsit, mert a szerelőcégé elromlott). Mielőtt hazaindultunk Dzsonival felhívattam Mayuant, hogy merre van, küldje el a címet. 7-re értem haza, gyorsan ettem pár falatot, ruhacsere, aztán rohanás a megadott címre. Nem tudom mi volt még az sms-ben írva, de a taxis repesztett, mindenkit lehagytunk. A Live House előtt (ahol a punk koncert is volt) taposott rá a fékre, ezek szerint Mayuan már nem bírt várni a kocsmában. Páran már gyülekeztek, felfedeztem a srácot is 2 lány társaságában. Köszöntünk egymásnak, kicsit álldogáltunk, jött még pár haverja, egyszer csak úgy döntöttek bemennek. Utat vágtunk a tömegben, én leghátul. Ők simán áthaladtak a jegyszedőkön, de én fennakadtam a szűrésen. Persze, mert Mayuan is a személyzet tagja! Nem nézett hátra, így kicsit tanácstalanul álldogáltam, de az egyik jegyszedő hamarosan a kezemre nyomta a pecsétet. Már majdnem áthatoltam a védelmi vonalon, mikor egy másik jegyszedő kérdezte hol a jegyem. Jah, az nincs, de szívesen veszek, mert szeretnék már bentebb lenni két lépéssel, ahol már sört lehet venni. Mondták, hogy türelem, de ahhoz túl szomjas voltam. Előkotortam a pénzt a zsebemből, megkaptam a jegyemet, lekezelték és már ott is voltam a bárpultnál. Kértem egy sört, megfordultam és vigyorogtam a tömegre, akik türelmesen vártak a beeresztésre. Sajnálom, a kolbászos vacsora után nem ittam semmit, muszáj volt bejutnom egy sörhöz! Mayuan eltűnt, illetve néha láttam, de el volt foglalva, így nem akaszkodtam rá, hamarosan a 2. sörömet kértem ki inkább. 3 decis Heinekent adtak 20 jüanért. Elég drága, de hát egyszer él az ember. Eljött az idő, hogy beengedjék az embereket. Sokan megbámultak, én meg visszabámultam. Felbukkant 1-2 klubos ismerős is, szerencsére köztük egy angolul elég jól beszélő srác is, Robin. Vele elég jól eldumálgattam a koncert kezdetéig. Egy ’80-as évekből származó rajzfilm volt az intro, ahonnan származik a „kabalafigurájuk is”. Amennyiben jól értettem a főhős fiú öngyilkos lett, hogy „Istenné” válhasson. Az intro után/közben bevonultak a zenészek és belecsaptak a húzós etapba. Eleinte a sörösüveget szorongatva toporogtam és néztem az önfeledten éneklő, metal-villázó, ugráló tömeget. Jó lett volna elvegyülni és kiordibálni magamból az elmúlt egy évben az erőműben felgyülemlett szarságot, de nem ittam eleget, hogy kínai szöveget imitálva üvöltözzek. Sokkal többen voltak, mint a múltkori Reflector koncerten, mondhatni telt ház volt. Robin időközben lelépett, néha felbukkant, hogy nagyon meleg van elől, egyszer egy teli sörös üveggel lepett meg. A zene fantasztikus volt, egyik pillanatban Manu Chao szólt, másikban meg ment a zúzás ezerrel, hardcore, ska, minden ami csak egy kiéhezett fülnek kelhet. Elfogyott a söröm, pulcsim derekam köré tekertem és vártam a pillanatot, amikor berobbanhatok az első sorokba tombolni. Hamarosan el is érkezett a neten is látható dal, aminek ugyan a címét nem tudom, a szövegét se, de a közönség által énekelt részt igen könnyen elsajátítottam: „búúúú!”. (Bu: nem)

Kattints ide a 2004-es koncertfelvétel megtekintéséhez (ha tovább akarsz olvasni, akkor jobb klikkel nyisd meg)

A kezdő hangok után félretoltam az előttem állókat és benyomultam előre. A zene átváltott a durvább részhez, beindult az ugrálás. Robin és haverjai is feltüntek, no meg persze sok idegen, kicsit úgy éreztem megkülönböztetett figyelemben részesülök, mindenki velem akar ugrálni, de nem sokat töprenghettem. Robin és haverja feltoltak a színpadra, ahol majdnem eltapostam az énekes „szájorgonáját”. Egyensúlyom nem találtam, így megkapaszkodtam a mikrofonállványban, majd a segítségemre sietett az egyik rendező és kiegyenesített. Megfordultam, kicsit zavarban voltam, hogy na ok, itt vagyok, de mi a fenét csináljak? Énekelni nem tudok az énekessel, visszaút meg csak az ugrás lehet. Kezeim széttártam, metal-villáztam egyet, ráléptem a kontrolládára és ugrás! Hasassal indítottam, de közben rájöttem, hogy nem lesz az jó nekem, így a levegőben úszva megpördültem, így a hátamra kerülve kaptak el és toltak fel a levegőbe. Szörföztem a tömeg végéig, ahol azt hittem leszállhatok, de nem, vissza előre. Nem tudom ki élvezte jobban, én vagy a tömeg, de szuper volt! Meg volt életem első stage-diving-ja! Mindezt 37 évesen, Kínában kellett elérnem! Miután földet értem megnéztem mindenem meg van-e a zsebemben, aztán folytattam az ugrálást és az „éneklést: búúúú”. Az volt az utolsó szám, lehetett pihegni. Megtaláltam Mayuant, aki láthatóan nagyon boldog volt, hogy én ilyen jól éreztem magam. A közönség visszakövetelte a zenekart, akik még nyomtak pár számot. Az egyik kellemes ska-s alapon nyugvott, Mayuannal táncoltunk is egyet. A másik dalnál meg az énekes leültette a közönséget a földre, így pihenhettem én is. A buli véget ért, fantasztikus hangulat, nagyon jó zene, nem bántam meg, hogy eljöttem. Robin egyik haverjával elmentem cd-t venni, majd vissza a színpadhoz dedikálni. Sajnos most nem engedtek oda soron kívül, várni is kellett sokat, amíg a zenészek pihentek. Addig páran kihasználták az alkalmat és csináltak pár közös fotót velem. Dedikálás után Robin haverjaival söröztem, majd átmentünk a klubba, ahol folytattuk az ivászatot egészen fél 4-ig. Nem egészen józanul feküdtem le, 7-kor még ittasan ébredtem és indultam dolgozni.
Néhány kép:

Az énekes a "szájorgonával" - még csak hangol


A basszgitáros már hangulatban

Az egyik gitáros - csak nekem hasonlít Kispálra?
A dobos tette a dolgát

A másik gitáros jó szólókat nyomott..

Fokozódik a hangulat

Szinte érezni az izzadtság szagot

Stage diving

Még több kép itt: Miserable Faith koncert képek - 2011.04.10. Yinchuan