Legrissebb bejegyzések

Híradó:

Mivel elég anarchista módon irogatok (nem időrendben), így a kézenfekvő modul (Recent Post) nálam nem műkődik, a legfrissebb bejegyzések nem a legújabb események. Emiatt hoztam létre ezt a kis beköszönőt, ahova belinkelem a legutóbbi bejegyzéseim, itt láthatjátok frissült-e valamivel a blog.

Picasara felraktam egy videot Abuék koncertjéről amit Csabi vett fel, amíg én Sanyan nyaraltam:
Abuék koncertje (2011.02.09.) Hozzáadva: 2011.03.02.

Idősorrenben haladok most, így nem adok ide linkeket.

2011. március 28., hétfő

Sikeres 168h teszt

Mindig terveztem, hogy írok majd az erőműi mulatságokról, de aztán ahogyan a többi írás is, ez is csak terv maradt. Most viszont nagy mérföldkőhöz érkezett az építkezés, üzembe helyezés. A 2 blokkból az első szinte teljesen elkészült, már csak kisebb csinosítgatások hiányoznak, áram termelésére már alkalmas.

Jobb oldalt a 2-es torony, mellette az 1-es, a kéménynél a még épülő kettes kazán és a már kész 1-es
Egy hete kezdődött a 168 órás teszt, melynek a lényege, hogy leállás (kiesés) nélkül folyamatosan kell üzemelni az erőműnek, kisebb-nagyobb hibák lehetnek, de beavatkozni, esetleg javítani menet közben tilos. 2 hete már volt egy kísérlet, de 2 nap után le kellett állniuk, mert több helyen „lyukas” volt a rendszer. 3 napi éjjel-nappali kemény munka gyümölcseként sikerült múlt hét hétfőn újraindulniuk. Mindenki nagyon drukkolt a sikerét, én azért, mert így egy lépéssel közelebb kerülök a végleges hazautazáshoz. Mivel éjjel 11 után kezdődött a teszt, így nyilvánvalóan ekkor is járt le, de 2 kínai kollegával megbeszéltem, hogy mindenképpen bent maradunk, kifejezni a vevőnek, hogy számunka is fontos ez az esemény. 8 óra környékén felmentünk a vezénylő terembe, ahol éppen feszítették a drapériákat, a lányok pedig már vigyázban állva őrködtek a bor mögött.

Készülődés az ünnepségre
Több órán át őrizték a borokat
Hagytuk őket, hagy készülődjenek, 11 előtt 10 perccel mentünk ismét vissza, addigra már szép tömeg gyűlt össze.

9 perc van hátra a 168 órából
Keresgéltük a helyünket hova álljunk, amikor felbukkant a vezérigazgató helyettes (Vice General Manager), aki mikor meglátott nagyon megörült, éreztem, hogy jó pontot szereztem ezzel nála. Ezután beosontunk a vezénylőbe a boros asztal közelébe egy sarokba. Nem sokkal ezután bevonult a vezetőség is, sok nagy fejes. Igyekeztem nem feltűnő lenni, elvegyülni a tömegben, de elég nehéz, főleg, hogy egy fejjel kilógtam.

Nem sikerült elvegyülnöm a tömegben
Miután lezajlottak a köszöntő beszédek és a kölcsönös udvariasságok, jöhetett a koccintás a borral.

A legfőbb nagyfőnökök
Az egyik szervező kiszúrt a tömegben, a boros pohárral kezében szétválasztotta az embereket (kb. 4-5-en álltak előttem), mint Mózes a tengert és átadta nekem. Illedelmesen megköszöntem, gondolom eléggé el is pirultam, hogy csak engem ért ez a megtiszteltetés. Zavartan megkérdeztem a kollégám szerinte oda kell-e menjek a nagyfőnökökhöz koccintani, de mivel azt válaszolta, hogy felesleges, így lehörpintettem gyorsan. Nem volt rossz bor, egy jó átlagos magyarnak felel meg. Ezután kezdődtek a fényképezgetések. Miután az első nagy hullám elült, odamentem Liu-hoz (a vezérigazgató helyettes), gartuláltam neki a kemény, sikeres munkához és beálltam egy pózolásra. Már vagy 3-4 vaku villant, gondoltam a kollégám is végzett, így elindultam vissza a helyem felé, de ekkor láttam, hogy még javában fókuszálni próbál a gépével, így egyik lábbal már a levegőben próbáltam visszafele dőlni, mintha a főnök mellett állnék. Ez lett az eredménye.

A főnök is felnéz rám
Ezután még álldogáltunk egy kicsit, titkon bíztam benne, hogy meghívnak partyzni, de sajnos nem. Már majdnem elindultunk vissza az irodához, mikor Liu intett nekünk, hogy menjünk még egyszer oda, ne csak én, hanem a 2 kínai kollega is. Profi fotós csinált közös képet, remélem majd sikerül megszerezni és akkor később beszúrom azt is ide. Nem tudom számít-e valamit, de tény, hogy az összes alvállalkozó/beszállító (turbina, generátor) közül egyedül az Egi-t (azaz egem) tiszteltek meg azzal, hogy bort adtak és közös fényképre invitáltak. Ezután elköszöntünk, visszamentünk az irodába, útba ejtve a kocsinkat ahol már hűltek a sörök. Elfogyasztottunk 1-1 üveggel és mivel már későre járt, úgy döntöttünk visszamegyünk Yinchuanba. Az egyik srácot kiraktuk a szállodában, Dzsonival viszont úgy döntöttünk még megiszunk egy áldomást a tesztre, így a klub felé vettük az irányt (ő vezetett). 1-re értünk oda, már csak pár ember sörözött. Lukua és Haojuan kellően ittasak voltak, meg is lepődtek mit keresünk ott olyan későn, munkaruhában. Dzsoni elmondta nekik, gratuláltak és az asztaltársasággal együtt eliszogattunk 3-ig, akkor elköszöntünk, mert nekem reggel kelni kellett a szokásos időben. Fizetni nem engedtek, pedig jó pár üveg sört elfogyasztottunk.

És a végére egy idézet az Egi vezérigazgatójától:

"Kollégák,


Gratulálok mindenkinek.

Különösen Bálint Tamásnak és Z. Csabának, akik ilyen összetett szakmai feladattal mint egy nehéz nyelvi környezetben történő szerelésvezetés és üzembe helyezés talán nem találkoztak korábban, és sikeresen megoldották.