2. kínai hétvégénk első célpontja Peking szívéhez közel található láma kolostor volt. Nehezen hihető, hogy abban az országban, ahol erőszakkal elfoglalták Tibetet, fegyverrel verik le a területen lévő lázadásokat, a fővárosban békében élhetnek ezek a szerzetesek. Kicsit mesterkélt, ellentmondásos, mintha a külvilágnak lenne egy kiállítás rendezve, hogy tessék, mi milyen humánusak vagyunk, nálunk mindenki szabadon gyakorolhatja vallását. Nem tudom hány beépült pártember lehet köztük, lehet csak én vagyok rosszindulatú és a béke szigete Pekingben valóban az aminek látszik. Úgy döntöttünk, hogy továbbra se vesszük igénybe se a taxit, se a metrót, gyalog hátha többet látunk magából a városból. Nem is bántuk meg, mert nem messze a szállodánktól belebotlottunk egy kis bolhapiacba, ahol sok egyéb kacat mellett snowboard is kapható.
Tovább haladva a csatorna mentén (állítólag az olimpia előtt ez szennyvízcsatorna volt, víztárolókban gyűjtöttek sok vizet és kinyitva a zsilipeket egyszerűen kimosták ezeket és lett belőlük a ma látható pihenőhely), láthattunk kereszteződésben bicikli-javító „műhelyt”
és utcai fodrászt.
Mivel megszomjaztunk, így betértünk vizet venni egy nagyobb boltba. Itt láttunk először 100 napos tojást,
élő békát
és Heinz ketchup-öt is.
Kissé elbizonytalanodtunk a helyes irányban, de egy utcához érve tömény füstölő illat csapott meg.
Innentől kezdve csak az orrunkat kellett követni és meg is érkeztünk a kolostor bejáratához. Az utcán rengeteg helyen árulták a füstölőt, marokszám vették a hívők, hogy méltón áldozhassanak Buddha megannyi formájának. Bent ugyanis nem csak turistáskodni lehetett, hanem imádkozni is. Így érdekes egyveleg alakult kis a bámészkodók, fényképezkedők és a hívők kavalkádjából. A belépőhöz kaptunk egy kis minidisc-et is, kellemes meglepetés. Szépen felújított épületek, szobrok, emléktárgyak. A képek magukért beszélnek, csak pár kommentet teszek:
Ez a kép titokban készült, elvileg nem lenne szabad bent fényképezni, ne zavarják meg az isteneket:
Ezen a trónuson ült egykoron maga a Dalai Láma is. Nehéz elhinni:
Ide is betört a nyugat (Puma zokni):
Az öreg mire gondolhat?:
Joda mester:
Tovább haladva a csatorna mentén (állítólag az olimpia előtt ez szennyvízcsatorna volt, víztárolókban gyűjtöttek sok vizet és kinyitva a zsilipeket egyszerűen kimosták ezeket és lett belőlük a ma látható pihenőhely), láthattunk kereszteződésben bicikli-javító „műhelyt”
és utcai fodrászt.
Mivel megszomjaztunk, így betértünk vizet venni egy nagyobb boltba. Itt láttunk először 100 napos tojást,
élő békát
és Heinz ketchup-öt is.
Kissé elbizonytalanodtunk a helyes irányban, de egy utcához érve tömény füstölő illat csapott meg.
Innentől kezdve csak az orrunkat kellett követni és meg is érkeztünk a kolostor bejáratához. Az utcán rengeteg helyen árulták a füstölőt, marokszám vették a hívők, hogy méltón áldozhassanak Buddha megannyi formájának. Bent ugyanis nem csak turistáskodni lehetett, hanem imádkozni is. Így érdekes egyveleg alakult kis a bámészkodók, fényképezkedők és a hívők kavalkádjából. A belépőhöz kaptunk egy kis minidisc-et is, kellemes meglepetés. Szépen felújított épületek, szobrok, emléktárgyak. A képek magukért beszélnek, csak pár kommentet teszek:
Ez a kép titokban készült, elvileg nem lenne szabad bent fényképezni, ne zavarják meg az isteneket:
Ezen a trónuson ült egykoron maga a Dalai Láma is. Nehéz elhinni:
Ide is betört a nyugat (Puma zokni):
Joda mester:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése