Vasárnap reggel a szokásos problémával kellett megküzdenünk. A késő éjjelbe nyúló skype-s beszélgetés után nehéz felkelni. A kiadós szállodai reggeli után pedig szinte lehetetlen útra kelni. Az eredmény, mint mindig: 11-kor indulunk el várost nézni, amikor már kezd nagyon meleg lenni. Úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a kínai metróhálózatot, mely nagy részét, mint sok minden egyebet, az olimpiára készítettek el. A hoteltől pár percre található az egyik vonal 2 megállója is, így innen elvileg szinte bárhova el lehet jutni anélkül, hogy a felszínre mennénk. Voltak fenntartásaink, de kellemesen csalódtunk. Kevés dolog van, amit irigyelhetünk tőlük, de a metró ezek közé tartozik. Többségük ragyog a tisztaságtól, világos a nagy tömeg ellenére is. A táskákat átvilágítják, mint a repülőtereken, ezzel növelve a biztonságérzetet. 1 jüanba (kb. 60 Ft) kerül a jegy, melyet korlátlan ideig használhatunk bármennyi átszállással. A jegy nem papír, hanem műanyag chipkártya. A kapun ezzel lehet bemenni, átszállásnál (vonalváltásnál) nincs rá szükség, de csak ezzel lehet elhagyni a földalatti hálózatot. Mivel távozáskor ezt a kártyát elnyeli a szerkezet, így természetesen újrahasznosítható. Nem keletkezik felesleges szemét a papírjegyekből, egyszerű, gyors, nehezebb elhagyni, stb. Az ára pedig önmagáért beszél. Az újabb vonalakon a peronokat üvegfal választja el a sínektől, így kizárt, hogy valaki „Kontroll”-ost játsszon.
egyesek táncoltak,
vagy zenéltek.
Szerencsére a fizetős részeknél már kisebb volt a tömeg, így a főépületnél:
Kisebb tömeg verődött össze a 9 sárkány fájánál (lehet nem 9, csak 8, de a fa törzse úgy van tekeredve, mintha sárkányok kúsznának körülötte). A felé nyújtott tenyereken át fel lehetett töltődni energiával, szerencsével, áldással.
Van egy szabályos kör alakú fallal elkerített épületegyüttes is, ahol ha az egyik személy a keleti, másik a nyugati építmény mögött a falnál észak felé fordulva állt, akkor a visszhangnak köszönhetően nyugodtan tudtak társalogni.
Felálltunk a „Mennyei központi kőre” is, ami körül 9 koncentrikus kör van még. Az elsőben 9 kő van, a másodikban 18 és így tovább egészen a 9-ik gyűrűig melyben 81, ezzel szimbolizálva a 9 Mennyet. A központban álló szónoklónak a hangja kiemelkedően rezonáns és telt.
A párt hű katonájára is rábukkantunk:
Valamint a parkot járva egy próbáló kórusra:
És azt az épületet, udvart, ahol a ceremóniákon játszó zenészeket képezték. Körülbelül 3000 tagja volt, Isteni Zenészekként is hívták őket, mert a Myng dinasztia idején kizárólag taoisták lehettek:
és szép pavilonokra.
Miután jól elfáradtunk a sok sétálásban, hazametróztunk és jól bevacsoráztunk.
Külföldiként is jól el lehet boldogulni, persze angol nyelv ismerete nem árt hozzá. Minden megálló ki van angolul is írva, alatta pedig a következőé is, így fel tudsz készülni. A kocsikon pedig nem csak festett tábla van, hanem ledes kijelzővel mutatják honnan hova tartasz és éppen melyik állomás következik. Ha mindez nem lenne elég, akkor londoni angolsággal be is mondják ezt. Választhattunk, hogy 2 átszállással megyünk, de rövidebb úton, vagy 1-el, de hosszabbon. Az utóbbit választottuk, mert ekkor még nem tudtuk mi vár ránk a kocsin belül és nem voltunk benne biztosak, hogy mennyire egyszerű az átszállás. Láttunk pár turistát, de természetesen a metrón is alaposan megbámultak minket. Kijőve szinte egyből a bejáratba botlottunk, előtte táblával, amiről megtudhattuk mi is az, amit látni fogunk:
Angolul nem tudóknak csak annyit, hogy 1420-ban kezdték építeni, és elsősorban a jó termésért mutattak itt be áldozatokat több dinasztián keresztül. 273 hektáron terül el. Itt is jellemző, mint a többi ilyen látványosságnál, hogy többféle jegyet lehet vásárolni. Van szimpla belépő a park részbe, így a helyiek nyugodtan jöhetnek kikapcsolódni, pihenni, nem kell a drága belépőt kifizetniük. Szerintem ez elég jó ötlet. A jó időnek köszönhetően rengetegen ki is használták ezt a lehetőséget, így a nézelődő emberek mellett sok egyéb elfoglaltságot űzőeket szemlélhettünk meg. Voltak akik kártyáztak,
egyesek táncoltak,
vagy zenéltek.
és a 70 éves ajtónál. Ennek aranyos története van. 1779-ben az akkori uralkodó éppen 70. évében járt és eléggé megromlott az egészségi állapota. A ceremóniamesterek ezért javasolták, hogy nyissanak itt egy ajtót, amivel lényegesen lerövidíthetik az utat a szertartáshoz. Az uralkodó ezt örömmel elfogadta, de aggódott, hogy az utódjai is ezt fogják használni kényelmi szempontokból. Ezért azt a törvényt hozták, hogy csak a 70. évét betöltött uralkodók használhatják majd. Innen származik a neve, de azóta egy örökös se élte meg ezt a kort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése