Pank-rok

Tegnap este mikor éttermet kerestünk a magyar kollégámmal és a tolmáccsal, a szállodával párhuzamos utcában láttam egy kis gitárboltot, de nem akartam feltartani a többieket, így csak megjegyeztem, hogy majd egyik nap benéznék oda. Nem kellett sokat várni, a mai vacsora után Mr. Yanggal (pekingi irodából) betértünk felmérni az árakat. Egy akusztikus gitár 450 jüanba (13500 Ft) került. Megkérdeztem mennyi a Fender, azt hittem csillagászati ára lesz, de 1400 jüant (42000 Ft) mondott az eladó. Gondoltam magamban, ez úgy Fender, ahogy én Jimi Hendrix vagyok és mosolyogva hátrébb léptem. J Kérdezték ki akarom-e a próbálni, szabadkoztam, hogy nem ittam még semmit, meg ezer éve nem játszottam már, mire Mr. Yang majdnem elrohant sörért. J Jött a következő kérdés, hogy milyen stílust szeretek:

 -  Pank-rok.

Kikerekedett szemek.

- Paaank rok.

Tolmácsomnak halvány lila gőze sincs mi az, az eladó meg nem érti (amúgy kb. 20 éves srác). Ejj, miként magyarázzam el.?

-  Grín Déj! (próbáltam artikulálni)

Láttam a felcsillanó fényt a szemeiben, amire gyorsan reagáltam, széttárt ujjakkal felfele kezemet a fejem tetejére raktam.

 -  Ahá pank rok (mosolyodott el az eladó)

Úúúú, vazze, én is ezt mondtam, na mindegy. Nagyon megörültünk egymásnak, hogy végre rájöttünk és kiderült neki is tetszik, egyedül csak a tolmács állt értetlenül, fogalma sem volt miről társalgunk. Főleg mikor jött a meglepő kérdés az eladótól: Ska?

Micsoda? Ska? Tudod, mi az a ska? Hát persze, hogy szeretem! Ez hihetetlen, eljövök Kína egyik szegletébe, ami nem túl sűrűn lakott „kisváros” az itteni léptékeket tekintve, első utam során ami egy gitárboltba vezet belebotlok egy ska-t, punkot kedvelő srácba! Gyorsan megérdeklődtem, hogy van-e kínai ska, mert ha igen, akkor nekem kell. Válasza nem lepett meg: nagyon kevés van és szinte csak Pekingben kapható a lemezük. Remélem majd tudnak nekem szerezni később, nagy csemege lesz. J

A srácnak eszébe jutott valami, előkapott egy cd-t, amit a barátjától kapott kölcsön, megmutatta, hogy ismerem-e: Rancid. Majdnem seggre ültem. Ilyen nincs. Az egyik kedvenc punk zenekarom legutolsó lemezét dugják az orrom elé a „kommunista” Kínában. Mi jöhet még ezek után? A gitározás. J Gyorsan a kezembe nyomtak egy akusztikus gitárt, de látták, hogy nem áll kényelmesen, így megragadtak egy elektromosat és felinvitáltak egy rozoga lépcsőn az emeletre, ahol egy kis mini próbaterem fogadott: dobszerkó, 2-3 erősítő. Bedugták a gitárt és a kezembe nyomták. Mit tud ilyenkor a szerencsétlen, ezer éve nem gitározó, szégyenlős ember tenni? Visszanyúl a minden zene gyökerét jelentő blues-hoz és elkezd egy alapot nyomni. Az eladó leült a dob mögé, kicsit fülelt, aztán elkezdett dobolni. Ezzel persze engem teljesen összezavart, így gyorsan abba is hagytam. Utána próbálkoztam még 1-2 dalrészlettel, ami eszembe jutott, szerencsétlen mire rájött mit játszok és csatlakozott volna én már be is fejeztem. J Megkértem őket had járjak hozzájuk hetente 1x gyakorolni, aminek nagyon örültek. Miután kiderítettem, hogy van zenekaruk is, látatlanban (hallatlanban) is meghívattam magam a koncertjükre, ha lesz. Mindegy mit játszanak, élménynek jó lesz. J