IT Center

Újabb hétvége, újra Pekingben. Egy jó ideig az utolsó is, mert beindult a munka az erőműben, szombaton is be kell járni majd. Úgy döntöttünk, hogy ideje körbenézni mennyibe kerülhetnek az elektronikai holmik, már csak azért is, mert Szilvi már kiutazásom előtt nyaggatott, hogy neki szüksége lenne egy fényképezőgépre és időt, energiát nem sajnálva ki is választott 2 Sony típust, amik közül rám bízta a választást. Kínai kollegánk (Jancsi a Yang Chengren névből) elmagyarázta, hogy juthatunk el az egyik legnagyobb IT Centerbe, ahol aztán minden kapható, amit Kínában gyártanak elektromos készüléket (még nem kínait is). Lehetne busszal is menni, de inkább a metróra szavaztunk, az egyszerűbbnek tűnt. Egyszer kellett csak átszállni és legalább nem kockáztatjuk azt, hogy időnk nagy részét dugóban ácsorogva töltjük. Megpróbáltuk felvértezni magunkat arra ami vár majd ránk, de messze felülmúlta elképzeléseinket amibe belefutottunk. 8-10 óriási alapterületű, többszintes épületek, egyet is elég sok idő végigjárni, így meg se próbáltuk az összeset. Valószínűnek tartottuk, hogy túl sok különbség nem lehet se a kínálatban, se az árban.

Az elsőbe benézve egyből nekünk estek az agresszív eladók. Rengeteg kis üzlet egymás mellett, pultok, asztalok, rogyásig megpakolva, vagy ízlésesen üvegkalickákban kiállítva a termékek. Megpróbáltuk az első támadási hullámot kikerülni és picit bentebb jutni, de nem volt könnyű. A szemkontaktust elkerülendő csak magunk elé tudtunk nézni, így viszont nem láttuk azt amiért jöttük. Lopva felpillantottam és megláttam egy Sony logót, odasiettem és örömmel konstatáltam, hogy kapható az a típus ami Szilvinek tetszene (dsc hx5). Sokáig nem nézelődhettem, ott termett egy eladó kérdezte mit szeretnék, mire én rámutattam a gépre. Boldogan vigyorgott, látva a potenciális vásárlót bennem, de nem tudhatta, hogy csak terepszemlén járunk még. Szerettem volna megtudni mennyibe kerül, amire mondott egy árat, de hozzátette, hogy a végső árat a főnöke tudja majd megadni, kövessem. Jobban szemügyre véve ez nem is boltocska volt, hanem egy nagyobb kirakat, 4-5 vásárlócsalogató eladóval. A vásárló besétál a vonzó kirakatok közé, egyből rátapadnak és viszik a tényleges boltba, ami ebben az épületben a fényképezőgépek terén a 11. emeletet jelentette. Először is átvágtattunk a nagy alapterületű épület túlsó végébe, az útvonal során számtalan árus próbált elkapni minket, mint az ösvény mellett lévő dzsungelből kinyúló indák, karmok, csápok. Sikerült a lépést tartani a kiválasztottal, aki a liftekhez vezetett minket. Mindegyik tömve volt, nagy nehezen sikerült bepréselődnünk egybe. Kissé meg voltunk szeppenve, felkészültünk lelkileg minden eshetőségre. Lehet felvisznek, jól elvernek, elveszik a pénzünket és majd kidobnak egy emeleten. Nem ez történt. A liftből kilépve egy nagyobb folyosóra kerültünk amiből sok kisebb-nagyobb bolt nyílt. A bolt talán nem a megfelelő kifejezés, inkább próbateremnek lehetne nevezni, tárgyalóval. Asztalok, székek, eladók, körben a vitrinekben a különféle portékák.

Mi is le lettünk ültetve egy asztalhoz, jött is egy angolul érthetően beszélő árus, kezében a Sony dsc hx5-el. Prórbálgattam, pár fénykép, video, majd az ár. Olcsóbbnak tűnt, mint otthon, ráadásul még nem is alkudoztam (bár később arra rájöttem, hogy nem is igazán van rá lehetőség itt). Egy hibát vettem észre, hogy video készítésekor a bal mutatóujj pont eltakarja a mikrofont, ha kényelmesen akarja az ember megfogni a gépet. Ezt jeleztem is a fazonnak és kérdeztem van-e a másik típusból, a Sony Nex-3-ból. Mivel ez még nagyon új típus, nem nagyon hittem pozitív válaszban, rázta is a fejét, hogy sajnos az még nem jelent meg, nem kapható. Sajnálkozva felhúztam a vállaim és mondta,, hogy akkor majd legközelebb. Nem volt erőszakos, jó kibúvókat sikerült találnom a vásárlás alól. Kedvesen megmutatta merre a lift és utunkra engedett. Átsétáltunk egy másik épületbe, érdekes módon már ott is mindenki Sonyt akart nekem eladni. Biztos van valami hálózat amin értesítik egymást. Pár eladótól megkérdeztem van-e Nex3-asuk, nyugodt voltam, mert tudtam, hogy nem kapható és nem kell alkudozásba, menekülésbe kezdeni majd. Az egyik épület 5. emeletén találtunk sok-sok éttermet és mivel már megéheztünk, így ki is választottuk a számunkra szimpatikusnak tűnő kínai McDonalds-ot (gyorsétterem). Egész finom volt az egytálétel. Miután elfogyasztottuk, összeszedtük magunkat és visszametróztunk a szállodába.