Legrissebb bejegyzések

Híradó:

Mivel elég anarchista módon irogatok (nem időrendben), így a kézenfekvő modul (Recent Post) nálam nem műkődik, a legfrissebb bejegyzések nem a legújabb események. Emiatt hoztam létre ezt a kis beköszönőt, ahova belinkelem a legutóbbi bejegyzéseim, itt láthatjátok frissült-e valamivel a blog.

Picasara felraktam egy videot Abuék koncertjéről amit Csabi vett fel, amíg én Sanyan nyaraltam:
Abuék koncertje (2011.02.09.) Hozzáadva: 2011.03.02.

Idősorrenben haladok most, így nem adok ide linkeket.

2010. május 23., vasárnap

Peking - Nyári Palota

Vasárnapra a Nyári Palota megtekintését tűztük ki célul. Sajnos már az elején elkövettük a szokásos hibánkat. Sokáig aludtunk, későn és bőségeset reggeliztünk, ami után muszáj volt kicsit pihenni. Így mire összeszedtük magunkat majdnem 11 óra lett. Elég sokat metróztunk, nem is tudtuk pontosan melyik megállónál kell leszállni, de sikeresen eltaláltuk. A kijáratnál riksások vártak, hogy elszállíthassanak jó pénzért a palotához, de ezt az élményt egyelőre kihagytuk. Vettünk 2 jeges vizet, gondoltuk az elég lesz, majd 10 percnyi séta után odaértünk a bejárathoz. 12 óra, meleg, óriási bejárandó terület, fényképezésre alkalmatlan idő, de egyszerűen képtelenek vagyunk kora reggel felkelni és útnak indulni. Kicsit töprengtünk, hogy az alapjegyet vegyük-e meg és a külön belépőket majd bent, de végül a teljes mellett döntöttünk (árban nincs különbség, csak ez utóbbinál hajt a kényszer, ha már kiadtuk rá a pénzt, akkor nézzünk is meg mindent). Csabi előző este utána olvasott a helynek, állítása szerint az egyik uralkodó úgy döntött szeretne itt egy palotát, nagy tóval. Így is lett, tehát a képeken látható nem kisméretű tó mesterséges. A domb, amin a palota áll pedig a kitermelt talajból épült. A Nagy Fal után már nem lepődök meg olyan könnyen semmin, de ez azért megint a nehezen feldolgozható/felfogható kategóriába tartozik a méretek miatt. Részletekbe menően nem írom le mit milyen sorrendben próbáltunk bejárni. Miután már eléggé kimerültünk úgy döntöttük megmutatjuk milyen kemények vagyunk és megkerültük a tavat is. Igen ám, de kihagytuk az egyik legimpozánsabb épületet, amihez nem találtuk a feljáratot, pedig a környékén bolyongtunk, de elvesztünk a kis ösvények sokaságában. Én már feladtam volna, de Csabi nem hagyta, így fellépcsőztünk a majdnem a legmagasabban lévő Buddha Templomhoz is. Felérve le is ültünk lógatni a nyelvünket és hagytuk a szellő simogassa megizzadt arcunkat. Becsukott szemmel akár azt is képzelhettük, hogy az isteni szobor legyezget minket. Az biztos, hogy megérte eljönni, ha választani kell, akkor inkább kétszer a Nyári Palota, mint a Tiltott Város. Igaz, hogy itt is rengeteg ember van, de sokkal tágasabb a tér, változatosabb a környezet, az épületek. Szép íves hidak, márvány hajó (ami sajnos nem úszik), sárkányhajók, velencei érzést sugalló vízparti boltocskák, Buddha templom és még sorolhatnám. Az viszont tény, hogy egy délután kevés erre, csak nagy loholással lehet körbejárni. Íme pár kép ízelitőül:

Velencei hangulat
 



A változatos környezet számomra vonzóbbá tettea híres Tiltott Városnál

Éppen csak elfértem


Hihetetlen, hogy ez mesterséges tó

A végeláthatatlan folyosó - az uralkodó esőben is el tudjon sétálni a palotából a márványhajóhoz

Sárkányhajó

Márványhajó

A több szintes pagoda, amit majdnem nem néztünk meg a fáradtság miatt

Egyike a sok hídnak

Romantikázni is kiváló hely


Az oroszlán híd, amin elvileg nincs 2 egyformára faragott szobor

Sok lépcső várt még ránk a tetejéig

Kár lett volna kihagyni


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése