Újra itt

5-én délután indultunk Magyarországról, 6 Egis, 3-an Yinchuanba, 3-an Baojiba (Xi’an-tól még 3 óra kocsikázás). Keveset aludtunk a 9 órás úton, sokat söröztünk és beszélgettünk. Az időeltolódás miatt helyi idő szerint reggel fél 6-kor landoltunk. Bevándorlási vizsgálat, poggyászfelvétel, majd irány a reptéri Starbucks kávézó. Elkortyoltunk egy nagy tejes kv-t, amíg vártunk a yinchuani járatra (3 kollega meg xi’an-i repülőre).  A becsekkolásig még jutott idő egy pisire, utána mentünk megkeresni melyik kapunál indul majd a gép. A váróban nézegettük az utastársakat, egyikőjük az új kínai elektromos kollegának kellett lennie. Hamarosan meg is jelent, kicsit bátortalanul megszólított minket (más külföldi nem ücsörgött ott látóközelben, főleg nem 3). Kölcsönös bemutatkozás után elköszönt, hogy arrébb ült már le. Mellettünk amúgy se volt már hely. 10-kor elkezdődött a beszállás, irány Yinchuan. 2 óra az út, kicsit késve indultunk, de időben érkeztünk. A sofőr várt minket egy másik taxis ismerősével. Megegyeztünk, hogy délután alvás és este találkozunk egy étteremben egy „welcome” vacsorára. Kissé kómásan ébredtem fél 7-kor, mire összeszedtük magunkat már majdnem 7 óra volt. Átsiettünk H. Pistához (ő lesz az elektromos szerelésvezető), mivel ő még nem tudja hova kell menni, majd irány az étterem. Közben Dzsoni már telefonált, hogy hol vagyunk, mert már várnak (7-re volt megbeszélve a találkozó). Sebaj, így már legalább leadták a rendelést. Nem volt kedvem sörözni, viszont beijiu-t kötelező volt inni, teázgattam mellé (jó cukros, virágszirommal, jujube-vel, meg még más gyümölccsel). Az fogások nem okoztak csalódást, sikerült megint jóllakni. 10 óra körül végeztünk, elindultunk haza. Csabival úgy döntöttünk, hogy ha látunk egy szabad taxit hazáig, akkor elugrunk a klubba, mert nem vagyunk álmosak. Erre kb. 99% esélyünk volt. Fél perc után jött is egyből 2. Így hamarosan a klubban üdvözölhettük a „barátainkat”. Nem voltak sokat, kb. 3-4 asztalnál üldögélhettek, többnyire idegenek, no meg a pár ismerős a pultnál. Csabi ivott még 2 sört, én meg 1-et, azt is csak azért, hogy ne egyedül igyon. Haoyuan hozott egy tál szotyit is, ajándékba. A szomszédos asztalnál 2 lány és 3 fickó üldögélt. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az egyik lány furán viselkedik, mint aki éppen most szippantott fel egy csík port. Utána megláttam a kezében egy hosszabbra szelt uborkadarabot. A velem szemben ülő fickó is vett egy uborkát és belemártogatta valamibe, majd bekapta és elkezdett fintorogni, elvörösödött. Csabi már eleget ivott hozzá, hogy felbátorodjon, így oda ment hozzájuk és megkóstolta. Tormára hasonlító durva cucc volt, valószínűleg wasabis szósz. Csabi erős magyarhoz illően mosolyogva elrágcsálta és még vett egyet. Hüledezve nézték, de örültek neki. Gyorsan rendeltek is nekünk egy adaggal, amit mi szép komótosan megeszegettünk. Vigyázni kell vele, mint a tormával, mert ha feljut az orrba az illóanyag, akkor szétzúzza az agyat is. Miután elfogyott a sörünk, láttuk, hogy éjfél van, másnap úgy is meló, zene sincs, így mentünk fizetni. Lüka kérdezte mennyit ittunk, aztán valamit elkezdett magyarázni, de úgy látszik elfelejtett angolul, mert csak kínaiul nyomta. Odaadtam neki 30 jüant, hátha elé, mondta, hogy nem, akkor adtam 100-at, azt is visszatuszkolta. Sikerült felfognunk, hogy nem kell fizetnünk, a vendégei voltunk. No, jó indul ez az év a klubban. :)