Gitárszerzés

Mióta visszajöttünk idén csak egyszer voltunk a klubban, többnyire miattam, mert nem volt hangulatom kimozdulni. Viszont még otthon elhatároztam, hogy szerzek egy gitárt és megtanulok 1-2 dalt, amit normálisan el tudok majd játszani, mert mindig követelik, hogy gitározzak. Az még rendben is lenne, de a mikrofont is elém tolják, hiába szabadkozom, hogy nem megy egy dalszöveg se. Mivel esténként Csabi is gyakorolgatni szokott, így kell egy saját, amit bármikor kézbe vehetek. 

Ezen apropón vacsora után fél 10-kor átsétáltunk 2 üveg borral a kezünkben Dzsonihoz. A bort tőle kaptuk, mikor legutóbb meghívtuk kolbászos bagettet enni hozzánk, akkor hozta. Kicsit tartottunk tőle, mert eddig egy kínait kóstoltunk (kb. 2200 Ft és ez még csak alsó közép árfekvésű), de majdnem ki kellett öntsük.  Ebben kellemesen csalódtunk, no nem lesz a kedvencünk, de messze felülmúlta a múltkorit. Mire beszürcsöltük a 2 üveg bort, fél 11 lett, irány a klub. 

Telt ház volt, a színpadon egy lány énekelt (Lüka gitározott és egy srác meg püfölt egy dobot). Elég jól szólt, kiderült, hogy a lány régebben egy bárban lépett fel rendszeresen. Egy sarokban félretolták a lomot és felállítottak egy műanyag asztalt, hoztak 3 széket és már le is ülhettünk. A lány még vagy 2 dalt énekelt, utána egy ismerős fazon ment a színpadra. Meglepetésre előkerült egy saxofon is és nagyon durván jó zenét kezdtek el nyomatni. Csabi fel is vett egy részletet belőle a telefonjával, de sajnos nem a legjobb számból és a saxofont se igazán lehet hallani.

Ez a hely mindig tud meglepetéseket okozni! Sajnos pár dal után befejezték ők is. Ekkor egy asztaltársaság elvonult, mi megpróbáltunk gyorsan lecsapni a felszabadult helyre, ne legyünk a sarokba beszorulva. Már majdnem leültem mikor Lüka elkapta a karom és odarángatott ahol ő ült, no meg az előbbi énekes, akit angolul „Big Mouth”-nak (nagy száj) becéznek. Én persze a nagy zajban Big Boss-nak (nagyfőnök) értettem. Ezen természetesen jót nevettek. Jött a koccintgatások sora, egy másik énekes fazon is átült egy ideig, meg a volt bárénekes lány. Dzsoni már korábban prezentálta a kérésemet Haoyuan-nak, hogy szeretnék egy gitárt kölcsön kérni. Azt mondta, hogy gyakorlatilag a falon lévők majdnem mind használhatóak, szokták is bérbe adni, de mivel én külföldi vagyok, a barátjuk, így nekem csak a kauciót kell letennem, ami 500 jüan (kb. 15 eFt). Lükanak szóltam, hogy akkor mutassa meg melyik a legjobb gitár, hisz Ő ismeri őket, nehogy elfeledkezzünk róla. Levett egyet a falról és mondta, hogy nekem csak 400 jüan a kaució, de 1 hónap múlva már fel kell lépjek. Beleegyeztem, de 2 hónapra toltam a határidőt. Mivel  a gitár a kezembe került természetesen kipróbáltam milyen, azt az egy dalt amit régen írtam és még emlékszem eljátszottam, amiért kaptam is egy kis tapsot az ex-bárénekesnőtől, Lüka meg noszogatott, hogy menjek fel a színpadra, de mondtam neki, hogy majd 2 hónap múlva. Az egyik asztaltól hoztak wasabis szószba mártogatott uborkát, azt hitték meglephetnek vele, de mivel a múltkor már kóstoltuk, így nem ért váratlanul a durva csípőssége, mosolyogva elrágcsáltam (mint a tormánál, itt is fontos a légzéstechnika közben). Természetesen nagy elismerést arattam. Ahogy a sörök fogytak, az asztaltársaság lassan szétszéledt, így mi is áttelepedtünk a korábban kiszemelt kényelmesebb helyhez. Ott meg a szomszédos asztalnál Haoyuan ült, így beszélgetésbe elegyedtünk. Kértem, hogy majd tanítsa meg nekem az egyik dalt, amit játszani szokott. Beleegyezett, esténként 7-8 körül már ott szokott lenni a klubban (gondolom takarítanak, meg készülnek a 9 órai nyitásra), menjek akkor és gyakorolhatunk. Viszont nem elég a gitár, énekelnem is kell, ezért odaadta Dzsoninak a dalszöveget. Kollégám mikor meglátta anyázott egyet: tele van ókínaival, amit még ő is alig ért, nehéz lefordítania. Mondtam neki, hogy nem kell a fordítás, elég, ha fonetikusan leírja nekem. Nem hiszem, hogy képes leszek megtanulni, szerintem erre Haojuan is hamar rá fog jönni. Közben felment a színpadra egy srác egy táska fúvós hangszerrel. Beraktak egy instrumentális zenét, Ő meg elkezdett furulyázni, no meg ki tudja még milyen fúvós hangszeren játszani. Ez is kellemes meglepetés volt. Eléggé eltelt az idő és mivel másnap dolgozni kellett menni, így elbúcsúztunk, kezemben az új szerzeménnyel.