Legrissebb bejegyzések

Híradó:

Mivel elég anarchista módon irogatok (nem időrendben), így a kézenfekvő modul (Recent Post) nálam nem műkődik, a legfrissebb bejegyzések nem a legújabb események. Emiatt hoztam létre ezt a kis beköszönőt, ahova belinkelem a legutóbbi bejegyzéseim, itt láthatjátok frissült-e valamivel a blog.

Picasara felraktam egy videot Abuék koncertjéről amit Csabi vett fel, amíg én Sanyan nyaraltam:
Abuék koncertje (2011.02.09.) Hozzáadva: 2011.03.02.

Idősorrenben haladok most, így nem adok ide linkeket.

2011. január 17., hétfő

Nyilatkozat

Reggel 9-kor gyülekeztünk reggelizni (a szálloda 3. emeletén van a büfé). Rántotta, bacon, paradicsomos bab, bundás kenyér, tea, gyümölcslé, palacsinta. Jóllakottan mentünk vissza szobáinkba, majd le kijelentkezni. A konzulátus a közelben lévő követségi negyedben van, kb. 20 percre a szállodától, így kényelmesen átsétáltunk. A csengőt hiába nyomkodtuk, nem reagált rá senki. Szerencsére elmentettem a főkonzul számát (korábban leegyeztettem vele a mai találkozót), így felhívtam, hogy itt állunk, senki nem nyit ajtót, mi tévők legyünk. Kis türelmet kért és hamarosan személyesen engedett át a zsilipajtókon. Az ügyfélfogadói helységben pár kínai várta türelmetlenül a konzuli alkalmazottak felbukkanását, mi jól röhögcséltünk, de eszünkbe jutott, hogy lehet némelyik benszülött ért magyarul, így visszafogtuk magunkat. Kis várakozás után ismét felbukkant Sárközy főkonzul és bevezetett minket az irodájába, ahol kedélyesen eltársalogtunk, elmeséltük, hogy mit csinálunk Kínában, örült, hogy nem rabszolgák vagyunk. Kitöltöttük a nyilatkozatokat és megnyugodtunk, hogy még ezek után is szabad lábon távozhatunk. Eltelt az idő, majdnem dél volt mire visszaértünk a szálloda mellett található Landmark Towerben a 21. emeleten lévő irodába. Megismerkedtünk az új titkárnővel, Lily-vel, majd beültünk a tárgyalóba megbeszélni pár dolgot az irodavezetővel. Fél egykor bejött Zoli, hogy menjünk ebédelni. Majdnem ismét a német étterembe indultunk el, de végül nekem kellett döntenem (mint egyedüli site manager) és én a japán étteremre szavaztam, ahol már egyszer voltam Zolival. Csabinak mindegy volt, Gábor inkább csülköt evett volna, de reméltük nem bánja meg ezt sem. Csatlakozott még hozzánk F. Zsolt is (ajánlatkészítő a pekingi irodában) és kocsival elmentünk az étterembe. Elfoglaltuk a kis boxunkat, cipő le, papucs fel és ráraboltunk az ételekre. Sok minden közül lehetett válogatni, púposra szedtük a tányérjainkat (sült garnéla, kagyló, osztriga, mindenféle halak, csirkemell, krumpli, sült hagyma, különböző szusik stb.). Hoztak középre jégtálon nyers halat, lazacot és garnélát egy kis wasabi-val. No meg természetesen mindenkinek teát.


Igen hamar teli ettük magunkat, még elmásztunk egy kis desszertért (dinnye, süti), fizettünk fejenként kb. 2700 Ft-ot és távoztunk. Az utcán elköszöntünk Zoliéktól, fogtunk egy taxit, de az „airport”-ot (kiejtve: erport) nem értette a sofőr. Szerencsére Csabi Iphone-jában van angol-kínai szótár és így meg tudta mutatni hova szeretnénk eljutni. Mire a taxis szeme felcsillant és büszkén mondta: „airport” (kiejtve: airport). És kb. ugyanilyenek a saját nyelvükkel is, ha csak egy picikét és másképpen ejted a szót már nem értik meg. Ugyanarról a terminálról indultak a gépeink, bent még megittunk egy sört, aztán elbúcsúztunk Gábortól és mentünk a saját kapuinkhoz. A gépünkre felszállt még 2 külföldi, ránézésre oroszok lehettek, más nem nagyon vetődik erre a vidékre.

2 megjegyzés:

  1. Hmmmmm... en is hogy ennek egy kis friss garnelarakot, kagylot, osztrigat...! Ingazok itt egesz este a konyha es a nappali kozott,de nincs itthon semmi finomsag. Legalabb virtualisan jol laktam a bejegyzesedtol, koszi! :)
    Zsumami

    VálaszTörlés
  2. A szusik közül szerintem a legfinomabb a banánnal töltött :) csak, ha esetleg ma este se lenne otthon semmi :)

    VálaszTörlés