Legrissebb bejegyzések

Híradó:

Mivel elég anarchista módon irogatok (nem időrendben), így a kézenfekvő modul (Recent Post) nálam nem műkődik, a legfrissebb bejegyzések nem a legújabb események. Emiatt hoztam létre ezt a kis beköszönőt, ahova belinkelem a legutóbbi bejegyzéseim, itt láthatjátok frissült-e valamivel a blog.

Picasara felraktam egy videot Abuék koncertjéről amit Csabi vett fel, amíg én Sanyan nyaraltam:
Abuék koncertje (2011.02.09.) Hozzáadva: 2011.03.02.

Idősorrenben haladok most, így nem adok ide linkeket.

2011. február 1., kedd

Együtt a család

Eleinte amíg voltak még érkező utasok csak nézelődtem. Idővel minden elcsendesedett, kezdett megtámadni az álmosság. Elővettem laptopom és megpróbáltam megírni a klubos élményeim. Egy nő zavart meg a gépelésben, aki kifaggatott, hogy mire várok és megkérdezte nincs szükségem-e reptéri szállodára. Megköszöntem, de nemet mondtam és gépeltem tovább. Nagy nehezen eljött a reggel. Időben landolt Szilviék gépe, bár tudtam, hogy sok idő mire minden procedúrán átjutnak, de az izgatottság miatt nem bírtam tovább ülve maradni, így a kijárat elé húztam magam és a bőröndöt. Közben kinyílt a Sturbucks is, de kitartóan vártam családom felbukkanását. Kb. 20 perc múlva fel is tűntek, Flóri nevetve és kiabálva, hogy „apaaa” rohant felém. A körülöttem álló pár ember csak mosolygott (köztük egy Ibusz utazási irodás magyar nő is). Nagyon boldog voltam én is, mert izgultam, hogy beengedik-e gond nélkül a bárányhimlőből éppen kilábaló gyerkőcöt. Szerencsére semmi gond nem volt belőle. Szilvi is odaért hozzánk (Flórit átemeltem a korláton, neki viszont körbe kellett sétálnia). Kiérve próbáltam taxit szerezni, de tudtam, hogy nem lesz egyszerű, mert pofátlanok, no nem annyira, mint a pestiek, de a normál 70 jüanos árat reggel fel szokták tornázni 100-150-re is. Alkudozni kell és a 80 már bevállalható. Egy privát taxis csapott le ránk, bepakolta a bőröndjeinket a mercije hátuljába, beültünk és akkor kérdezte meg Szilvi, hogy mennyiben egyeztem meg vele. Semmiben, jutott eszembe. Hiába, no, tudtam, hogy előbb alkudni kellene, de a kevés alvás engem is eltompított. Persze a zsivány taxis 150-el kezdett. Mondtam neki, hogy 80 lenne, de 100-at vagyok hajlandó fizetni. Nevetett, megegyeztünk. A szállodánál izgultam nehogy úgy járjunk, mint a múltkor, hogy a titkárnő elfelejtette véglegesíteni a szobafoglalást és csak több telefonálás után sikerült elintézni. Ezúttal semmi gond nem volt, hamarosan a szobánkban voltunk. Bár Szilvi ragaszkodott az átállási tervéhez, hogy nem fekszik le nap közben, de én hevesen tiltakoztam. Egész éjjel fent voltam, nem bírtam volna belevetni magam a városnézésbe. Pár óra alvást akartunk, de alig bírtuk összekaparni magunkat 11-kor. Javasoltam, hogy menjünk a német étterembe, ott tudok szerezni térképet a Yashow üzletházról, ahova szeretett volna eljutni nézelődni. Szilvi leszavazta, menjünk inkább egyből oda, majd ott eszünk valamit, vagy útközben. Bátran útra keltünk, bár én csak egyszer jártam még ott, az is már több mint fél éve volt és kocsival vittek. Sikerült is túlmenni rajta, nem volt ismerős egyik mellékutca se. Mikor már Szilvinek lógott a nyelve a sok gyaloglástól, akkor felhívtam Csabit merre van a hely, aki közölte, hogy 2 metrómegállónyira. Mi már kb. 5-öt mentünk. Igaz Flóri a nyakamban pihent, én megindultam visszafele, aminek Szilvi megint csak nem örült, hogy miért nem metrózunk. Mivel már nagyon éhesek is voltunk, betértünk egy KFC-be, de ülőhely hiányában visszabandukoltunk a szállodába ahol befaltuk a szerzeményeinket.  Szilvit majdnem elnyomta az állom, így ismét útra keltünk és megnéztük az áruházat, ami tényleg elég közel van a szállodához, ha nem téveszti el az utcát az ember. Mivel ott semmi érdekeset nem találtunk, így elég hamar végeztünk. Visszafele betértünk a Nagy Fal étterembe. Flóri már a vacsora felénél bealudt, így ölben vittem vissza a szállodához. Kicsit tv-ztünk, én neteztem, aztán hamar bealudtunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése