Túlhevülés

A bulizás ellenére reggel korán ébredtünk. Az utcai árus nénitől beszereztük a reggelinket (főtt édes krumpli, kukorica, főtt tojás, fánk) és útra keltünk a partra. Néhány szembejövőről nehéz volt eldönteni, hogy most jöttek a strandról, vagy most készülnek menni. 

Strandól, vagy strandra?

A szállodától nem messze lévő bevásárlóközpont alkalmazottjai éppen a reggeli közös tornához készültek. Szilvinek ez még újdonság volt, én Yinchuanban már sok ilyet láttam.

Gyülekezés a közös reggeli tornához

Egyébként az utcák még elég csendesek voltak, szinte elsőként értünk a partra. Nem okozott nehézséget üres helyet találnunk, ahova letelepedve elfogyaszthattuk kiadós reggelinket.

Miénk az egész part!

Hamar benépesült a környékünk, én a meleg és a tömeg elől a vízbe menekültem. Szilvi addig a környező érdekesebb embereket örökítette meg az utókornak. Elsőként egy ifjú pár hívta fel magára a figyelmét, ahogy mindenféle pózokban fényképezkedtek.

Vagány apuka

Törött új rögzítése kínai módra

Egyenesen a Góbi sivatagból?

28°C-okban esőkabátban?

Mivel már kezdett elviselhetetlenné válni a hőség, így Flórival én visszamentem a szállodába, Szilvi még maradt úszás után kicsit napozni, szárítkozni. Sikerült rábeszélnem Flórit, hogy ő is zuhanyozzon le, mert a popója tele van homokkal. Nagyon melegnek éreztem a testét, azt hittem túlhevült a napon, mert nem panaszkodott, hogy nem érzi jól magát. Tisztálkodás után ledőltünk aludni. Befutott Szilvi is, kértem nézze meg szerinte meleg-e a gyerkőc. Forrónak érezte ő is. Ébredés után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk patikába valami lázcsillapítót venni, mert az nem volt nálunk. Az egyik sarkon találtunk is egy gyógyszertárt. Azt hittük nehéz lesz elmutogatnunk a problémánkat, de látszik, hogy nyaraló övezetben voltunk. Megkérdezték milyen nyelven beszélünk és egy A4-es méretű lapot raktak elénk, rajta angol-kínai szószedettel, de volt nekik orosz-kínai is, mivel rengeteg orosz fordul meg, az utcákon is szinte minden feliratozva van cirill betűkkel is. Kiválasztottuk a lázat, köhögést (kicsit köhécselt is). Elővett egy számológépet és bepötyögte: 38. Hm. Ez biztos nem a gyógyszer ára, aha, a láz! Megvontam a vállam és széttártam a kezem, hogy fogalmam sincs mennyi lehet. Ekkor elővett egy steril lázmérőt, kibontotta és bedugta Flóri hóna alá és kérte várjunk. Pár perc múlva láttuk, hogy 39°C-os láza van. Adott szirupot és egy vízben oldódó port. Természetesen egyiket se ismertük, de bíztunk bennük, mást nem tehettünk. Vissza a szállodába, be az első adag szirup. A porral még vártunk, nem tudtuk pontosan mi lehet az. Vettünk hőmérőt is, így tudtuk ellenőrizni mennyire megy le a láz. Estére úgy tűnt minden rendben, így elmentünk a Marco Poloba pizzázni. 

Ha nem lenn erőnk pizzázni, a szálloda előtti árusnál mindig van csemege

Orrfújásra készülve...nem csak a láz jelent meg.

Flóri egyre bágyadtabb lett, látszott, hogy megint kijött rajta a láz, így hamar elbúcsúztunk Gáboréktól és mentünk aludni.