Legrissebb bejegyzések

Híradó:

Mivel elég anarchista módon irogatok (nem időrendben), így a kézenfekvő modul (Recent Post) nálam nem műkődik, a legfrissebb bejegyzések nem a legújabb események. Emiatt hoztam létre ezt a kis beköszönőt, ahova belinkelem a legutóbbi bejegyzéseim, itt láthatjátok frissült-e valamivel a blog.

Picasara felraktam egy videot Abuék koncertjéről amit Csabi vett fel, amíg én Sanyan nyaraltam:
Abuék koncertje (2011.02.09.) Hozzáadva: 2011.03.02.

Idősorrenben haladok most, így nem adok ide linkeket.

2011. február 2., szerda

Érkezés Sanya-ra

Mivel a repülő Sanya-ra délután indult, így nyugodtan volt időnk a reggelire, nem kapkodtuk el a felkelést.

Kilátás a 15. emeleti szobánkból
Kényelmesen elkészültünk, majd lelifteztünk a szálloda 3. emeletén található étteremhez. Bőséges nyugati reggelinket nyugodtan elkölthettük, nem sok vendég volt.

Bőséges reggelink
Ahogy nézelődtem az egyik újonnan érkező férfi ismerősnek tűnt: jé, H. Laci Bao Ji-ból! Gyorsan megtárgyaltuk ki mi járatban, Ő is kihasználta ezt a pár napot és szét néz Pekingben, ha jön majd a családja akkor tudja hova érdemes elvinni őket. Miután hosszas küzdelem után Flóri is elfogyasztotta az utolsó morzsát is tányérjáról, elindultunk vissza a szobánkba, távozóban megcsodálhattuk az újévi (Karácsonyi?) díszt.

Karácsony, vagy kínai újév?
A repülőtéren különösebb dolog nem történt, Szilvi próbálkozott az ingyenes Wifi internettel, Flóri meg a repülőket nézegette az üvegen keresztül.

Melyikkel megyünk?
Közben sikerült Csabiékkal beszélni, akik nem túl biztató híreket közöltek, mivel ők már előző nap megérkeztek Sanya-ra. Először is senki nem várta őket a repülőtéren. Kb. 1 órát türelmesen nézelődtek, hátha felbukkan valaki a nevüket tartalmazó táblát lóbálva, de nem. Ezután felhívták Dzsonit, aki beszélt a szállodással és így fél óra múlva már úton voltak a hotelbe. Ott jött az újabb hidegzuhany, a fényképekkel ellentétben nem tengerre néző szobák voltak, hanem többségük igen szerényen berendezett (ágy, tv, éjjeli asztal és fogas), ablak nélküli kis lyukak. Csabi szavaival élve: kufircszobák. A beígért 2 külön szobás apartmannak se híre, se hamva. Hosszas válogatás után végül külön emeleten kaptak 1-1 elfogadható szálláshelyet. Próbáltak később más szállodát nézni, hátha nekünk ez nem felel meg, de vagy tele voltak, vagy sokkal többe került egy éj. Ezen nem bíztató hírek után szálltunk fel a 13:45-kor induló repülőgépre. Meglepődtünk, mert egy nagy gép várt ránk, 2-4-2 üléssorokkal. Szilviék ablak mellé, én pedig középen a folyosó mellé kaptam helyet, ráadásul előttem nem volt senki, csak a válaszfal, így lábaim kényelmesen kinyújthattam. A Hainan légitársaság kitett magáért, 3 féle ételből lehetett választani, én damplingot (kis töltött, főtt tészta), Szilvi meg paradicsomos tésztát kért. Mivel Flóri nehezen boldogult az utóbbival, így végül megkapta az enyémet, azt egyszerűbben tudta enni. Utána szépen bealudt, amúgy is elég rendesen viselkedett, természetesen a stewardess-ek nem győzték dicsérni milyen aranyos. 4 órát tartott az út.

Sanya madártávlatból
Landolás után igyekeztünk megszerezni a bőröndjeinket, majd izgatottan nézelődtünk, hátha feltűnik a nevem egy papírlapon. Hiába meresztgettük a szemeinket, nem láttuk. Kimentünk, kint is körbenéztünk, ott sincs. Bíztam benne pedig, hogy Csabiék esetén okulva mielénk időben kiküldik a sofőrt, de tévedtem. Mindenesetre tanulva  belőle nem vártunk 1 órát, hívtam Dzsonit, hogy nincs itt senki, szóljon rájuk. Nemsokára visszahívott, hogy sajnos a sofőr részeg, megpróbálnak másikat szerezni, kb. fél óra és ideér. Már eltelt 40 perc, újra hívtam Dzsonit, miközben felbukkant egy ember határozottan felénk tartva, átadtam a telefont neki, beszéltek pár szót, aztán intett, hogy kövessük. Szépen besötétedett mire beértünk a városba, egy szűk kis utcában álltunk meg ahol egy kocsi alig fért el. Bementünk egy egyébként tiszta kis előtérbe, ahol felhívtam Csabit, hogy jó helyre hoztak-e minket. Megnyugtatott, hogy igen, a tetőtéren vannak (felfedezték, hogy fent jó a kilátás és van grill is). No, ekkor kezdtük mi is a szobakeresést. Először nem jó kulcsot hozott a srác, utána látta, hogy nem tetszik az ablak nélküli helység, így mentünk egy másik emeletre, másik kulccsal. Végül kaptunk egy kis sarokszobát, amiben alig fértünk be, de legalább utcára nyíló ablakkal rendelkezett. Rendbe szedtük magunkat és Csabiékat követve elmentünk vacsorázni az egyik parton lévő étterembe (World Coffee – Pizza Corner).

Megint Flórira vártunk
A szálloda ugyan nem a parton volt, de pár perces sétával oda lehetett érni. Vacsora után lesétáltunk a vízhez. Flóri először láthatott igazi tengert, élvezte is, igaz csak azt játszottuk, hogy ha jött a nagyobb hullám, akkor elrohantunk előle.

Biztonságban a veszélyes hullámoktól
Míg én Flórival rohangáltam, Szilviék a táncosokat nézték. Egyszer viszont nem figyeltünk, beszélgettünk és csak azt vettük észre, hogy csobban valami a lábunknál, sikerült szinte mindenkinek eláztatni a cipőjét, zokniját. Csabiékat letámadta egy rózsaárus kislány, elég ragaszkodó típus volt.

Ragaszkodó rózsaárus
A hosszú parton végig bulizó emberek, zene, fények, petárdázás és végül tűzijáték. Hol itt, hol ott, kisebbek, nagyobbak.

Nem pálmafa
 Mivel későre járt, így visszasétáltunk szállásunkra, Csabiék meg belevetették magukat az éjszakába.

Pálmafák, lámpinok, kezdődik a kínai tavasz fesztivál

1 megjegyzés: