Legrissebb bejegyzések

Híradó:

Mivel elég anarchista módon irogatok (nem időrendben), így a kézenfekvő modul (Recent Post) nálam nem műkődik, a legfrissebb bejegyzések nem a legújabb események. Emiatt hoztam létre ezt a kis beköszönőt, ahova belinkelem a legutóbbi bejegyzéseim, itt láthatjátok frissült-e valamivel a blog.

Picasara felraktam egy videot Abuék koncertjéről amit Csabi vett fel, amíg én Sanyan nyaraltam:
Abuék koncertje (2011.02.09.) Hozzáadva: 2011.03.02.

Idősorrenben haladok most, így nem adok ide linkeket.

2011. február 4., péntek

Kép Nélkül

Erről a napról nem készült fotó. Pedig biztos létezett, vagy időugrás történt? No, akkor marad csak ami az agyamba íródott. Reggelizni a kávézóba akartunk menni, de ott közölték, hogy sajnos még korán van, a szálloda vendégeinek szolgálnak fel csak reggelit. Kicsit rosszul esett, de sebaj, mentünk keresni egy másik helyet, ahol kv-t lehet szürcsölgetni. Nem volt nehéz találni, beültünk egy étterembe, kiválasztottuk mit szeretnék. Az ablakból ráláttunk egy olasz étterem címerére, el is döntöttük, hogy majd kipróbáljuk azt is, hátha finom pizza van. Nekünk bankba kellett menni pénzt váltani, Csabiék meg ráálltak a kocsibérlésre, mert elhatároztuk, hogy amíg itt vannak, addig jó lenne együtt 1-2 helyre eljutni a szigeten, esetleg túrázni valahol, mi ráérünk utána lévő napokon is heverészni a parton. Úgy gondoltuk egyik se lesz komplikált dolog, de nem így történt. Mi a bankba érve egy biztonsági őrhöz kerültünk, aki mutatta milyen formanyomtatványokat töltsek ki, ha eurot akarok váltani. Fura volt, mert eddig soha nem kellett előzetesen, mindig az ablaknál, de hát ugye ez nem Peking. Szépen megcsináltam, utána kaptam egy sorszámot. Összesen 4-en voltunk kuncsaftok. Abból az egyik a „vállalkozói” pénztárnál állt és sok-sok 100-ast pakolt be. Annyira rengeteget, hogy mind a két nyitott pénztáros azt számolta. Perceken át...ami lassan majd fél órára elnyúlt, kezdtünk türelmetlenek lenni és nem csak mi. Az egyik magánember hangot is adott neki, elkezdett kiabálni, hogy miért mind a két pénztár azzal az eggyel foglalkozik, haladjon már a másik „sor” is. Nem hatotta meg őket. Szilvi is kezdett egyre hangosabban mérgelődni, hogy micsoda pofátlanság ez, milyen banki szolgáltatás? Közben hívtam Gáborékat, hogy ránk ne várjanak, mert valószínűleg itt töltjük a napot. Ők meg közölték, hogy nem lesz könnyű a bérlés sem, mert a fesztivál miatt minden kocsit kiadtak, még a saját tulajdonukat is, de nem adják fel, egy segítőkész lánnyal beszerzőkörútra indulnak. A bankban a feszültség fokozódott. Végül sikerült az összes pénz megszámolniuk, így a pénztároskisasszony foglalkozhatott mással is. Az előbb felszólaló férfi mérgesen elintézte az ügyét, utána megnyomta „az ügyfél elégedettségi gombok” közül a legrosszabbat. Sorra kerültünk mi is. Odaadta, az 5 darab 100 euros bankjegyet, melyek közül az egyiken volt egy kis szakadás. Forgatta, nézegette, megmutatta a másik pénztárosnak, majd visszaadta, de semmit nem mondott. Kérdem mi a baja vele? Az, hogy szakadt, kaptam a választ. No de ez egy állami bank, az egyetlen hely, ahol a szakadt bankjegyet be kellene vennie! Sajnos nem tudja. Ez már az utolsó csepp volt nálunk is a pohárban. Megkaptam a pénzt és nyomtuk volna mi az elégedetlenségi gombot, de nem sikerült, mert nem aktiválta a nő. Gondolom sejthette mit nyomtunk volna neki. Már majdnem kimentünk, mikor eszembe jutott, hogy ilyenkor én szoktam kapni egy váltási bizonylatot. Visszafordultam és kértem. Nem kaptam. Mutogattam, hogy mire lenne szükségem, a pénztáros felfogta és odaadta a biztonsági őrnek, hogy csináljon róla nekem fénymásolatot. Kész, ez már sok(k) volt. Kimerülve vonultunk ki a bankból. Csabiékról semmi hír, viszont már dél lett, Flórinak alvásidő, így visszamentünk a szállodába, ahol minket is elnyomott az álom. Ébredés után se jött Csabiéktól semmi hír, így elmentünk ebédelni az egyik kínai étterembe (ami később a törzshelyünkké vált), majd utána le a partra kicsit heverészni, úszkálni. Végül előkerültek a srácok is, közölték, hogy sehol nem lehet kocsit bérelni. Vacsorázni a Marco Polo-ba mentünk, amit reggel kinéztünk magunknak. Egy kedves olasz srác volt a pincér (Francesco), kiderült, hogy a pizzatésztát is igazi szőrös olasz férfikéz gyúrja, így reméltük nem fogunk csalódni a minőségben. Nem csak a minőségben, de a mennyiségben sem, hatalmas méretű pizza érkezett mindenkinek (Szilvinek bolognai spagetti, előtte meg leves, saláta), nem is bírtuk megenni, pedig a pincér srác figyelmeztetett, hogy mást ne együnk előtte. Utána alig bírtunk mozdulni, de ideje volt már Flórit letenni, így muszáj volt távozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése