Gitárvásár

Csabi elhatározta, hogy vesz egy gitárt. Mondtam neki, hogy tudok a belvárosban egy helyet, ahol jó fejek az eladók és nyugodtan kipróbálhatjuk a hangszereket. Nekem is mennem kellett, merthogy én „értek” a gitárokhoz, melyiket érdemes megvenni. Pénz zsebbe, taxiba vágtuk magunkat, irány a központ. A srácok mosolyogva üdvözöltek. A lógó gitárok közül gyorsan kiszúrtunk egy Fendert (pocsék volt, a srácok mondták is, hogy nem jó), meg még 1-2 másikat, amit érdemes lehet kipróbálni. Felmásztunk a létrán a „próbaterembe”, ahol rám hárult a gitárok tesztelése. Természetesen a dobos srác is feljött és próbált dobolni, de mivel már rég nem gitároztam, sikerült hamar kiesnem a ritmusból így kértem inkább menjen le, ne zavarjon. Akárhogy nézegettem, pengetgettem, igazából egy gitár fogása, hangzása tetszett nagyon, amiről kiderült, hogy nem eladó, mert az a „Mester” gitárja. Hoztak még másik gitárt, de az se tetszett. Felhívták a tulajdonost és azt mondta eladja 1800 jüanért. Ezt mi soknak tartottuk, így elkezdtem alkudozni. Mondtuk, hogy használt gitár, túl drága. Ők azzal jöttek, hogy nézzük meg, eredeti Ibanez pick-up (hangszedő) van benne! Az tény, hogy jól szólt, no de ez azért erős volt. Végül sikerült 1600-ban megegyeznünk. Pengetőt ingyen adtak hozzá, de mondtam Csbainak, hogy vegyen egy húrkészletet is. Az 65-be került volna, de így az egészet 1650-ért sikerült megvenni.

Ezután kérdeztem, hogy ők fel szoktak-e lépni valahol, hiszen elég jól játszanak. Sajnálkozva mondták, hogy Kínában a punk-rock zenét játszók nincsenek könnyű helyzetben, főleg vidéken, nem szoktak fellépni. Viszont van egy Live Bar nevezetű hely, ahol az egyik srác pincérként dolgozik, menjünk el oda, biztos tetszeni fog, mert minden este van élő zene. Kértük, hogy mutassák meg hol van. Fogtak egy taxit és elvittek minket egy lakótelepre. Házak között, egy lépcsőn feljutva kis térre érkeztünk, ahol található a hely. Mivel még csak délután 5 óra volt, így természetesen zárva. Nyitás 9-kor. Semmi gond, mivel mindketten pincérként dolgoznak ott, így hívták a tulajt, hogy 2 külföldit bevinnének. A tulajé volt egyébként a gitár, mint később kiderült. Így kinyitották nekünk az ajtót és körbenézhettünk. Elsőre szimpatikusnak tűnt, a falakon körbe gitárok lógtak, óriási Bob Marley poszter és sok kisebb kép (Nirvana, G’N’R). Mini szinpadon dobok, erősítő, hangfalak és gitárok. Sarokban egy didgeridoo is árválkodott. A székek, asztalok elég viselt állapotúak, de a hely kellemes atmoszférát sugárzott. Ilyen is létezik Kínában? Bontottak nekünk 1-1 üveg Budweisert és megpróbáltunk angolul kommunikálni, ami nem volt könnyű. Kipróbáltam 1-2 akusztikus gitárt, majd ők játszottak 1-2 dalt nekünk. Ideje volt hazamenni, így elköszöntünk tőlük mondva: egy este tuti eljövünk.